A Nemzeti Színház hírei

Felavattuk Zenthe Ferenc emléktábláját, születésének 100. évfordulója alkalmából, a művész egykori lakóháza előtt: 1025 Budapest, Törökvészi út 72/A.

Büszkék vagyunk rá, hogy 2018 óta a Berliner Ensemble három előadása volt látható a MITEM programjában. Sajnáljuk, hogy a berlini társulat lemondta a 2021-es fesztiválon való részvételét. A MITEM egy nyitott fesztivál, ahol az eltérő nézeteket valló művészek továbbra is szívesen látott vendégek.

Sinkó László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Nemzet Művésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja tiszteletére, születésének 80. évfordulójára felavattuk a Nemzeti Színház emléktábláját a Zápor utca 14/b alatti szülői háznál. Kedves kollégánkra a család, a barátok és tisztelők mellett, dr. Kiss László polgármester és Blaskó Péter levelének felolvasásával Nagy Mari, tásulatunk tagja emlékezett.

Augusztus 25-én tartotta évadnyitó társulati ülését a Nemzeti Színház. A teátrum vezérigazgatója, Vidnyánszky Attila köszöntőjében beszélt arról, hogy milyen nehéz időszak áll a színházi szakma mögött, és hogy erős összefogásra, mérhetetlen alázatra lesz szükség ahhoz, hogy a nézők számára ismét vonzóvá tegyék a kulturális eseményeket. Ezt követően üdvözölte az új tagokat: Berecz Andrást, Szász Júliát és Kovács S. Józsefet.

A Nemzeti Színház a többi teátrumhoz hasonlóan rendkívüli, félbe-szakadt szezont zárt, de Vidnyánszky Attila a bizonytalan járványhelyzet ellenére reménykedve tekint a következő, 2020/2021-es évadra.

A Trianon-sorozat zárásaként a párizsi béketárgyalásokat idézzük meg, az ott született döntések körülményeit, előzményeit és következményeit járjuk körül – szorosan kötődve a Nemzeti Színház évfordulóhoz kapcsolódó produkciójához.

A Gyulai Várszínházban három napon keresztül hat előadással emlékeznek Márai Sándorra augusztus 16. és 18. között. Itt látható először A KASSAI POLGÁROK című előadásunk, amely a Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójaként készült, és az őszi kőszínházi évadunk első bemutatója lesz, a terv szerint szeptember 20-án. Rendezője Szabó K. István.

Hogyan próbál két fiatal színész – egy pár – nem belebolondulni abba, hogy hónapokig nem léphetnek színpadra? Milyen erőforrások és mellékhatások kísérték a karanténéletet? Önkénteskedés, nagyregények, rituális filmkritika – gyorsjelentés a bezártság napjairól. 

A spanyoljárványt kell bezárni, nem a színházakat – viccelődött 1918 őszén a Színházi Élet, miközben a kór már ezrével szedte áldozatait. Október 20-án végre elrendelték a hatóságok a színházak, mozik, orfeumok bezárását. Tíz nap múlva újra kinyithattak, de korántsem a közegészségügyi helyzet javulása miatt. Közbeszólt a politika és az üzlet. A cél a történelmi Magyarország végóráiban is a tömegek „elvezetése és szórakoztatása” volt.

A szervezők közös döntése alapján - a járványhelyzet szabályainak felelősségteljes figyelembevételével és az előreláthatóan több ezres közönség egészségének megóvását is szem előtt tartva - az előadást nem tartják meg.