A Nemzeti Színház hírei

...letettem a sminkes táskámat a színpadra és megkértem a nézőket, hogy segítsék a Reitter családot...

Miért illúzió a világszövetség? Milyen százszor játszani Fedákot? Jó előadás-e a nemzetis Don Juan? Kicsoda a spanyol Hamlet? Mivel vesznek részt az alternatívok Színházi Olimpián? Hol is dobog egy előadás szíve? Ezekről és még sok egyébről olvashatnak a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.

Miért és mitől lesz egy közmegegyezéses klasszikusból a nemzet elnémult bálványa és fajtája magányos totemoszlopa? Van-e a magyar irodalomnak még egy olyan szereplője, akinek személyiségét és életét, azaz sorsát ennyi ellentét feszítené? Miért nem lehetett ’56 után több ősbemutatója a Nemzetiben a „nemzet költőjének”? Hogyan halványult el a Fáklyaláng? Irodalom, színház, politika – a 120 éve született Illyés Gyulára emlékezünk. Alexa Károly irodalomtörténész a Illyés-jelenséget járja körül, Gajdó Tamás színháztörténész Illyés és a Nemzeti Színház – nem mindig szívélyes – kapcsolatát mutatja be.

A 10. Nemzetközi Színházi Olimpia keretében megvalósuló bábos programok, fesztiválok, rendezvények nagy száma és a hazai szakma egészét megmozgató előkészületek mindenesetre ezt bizonyítják.

A commedia dell’arte mindenekelőtt a színészek munkája volt, akik megalkotói és értelmezői voltak saját szerepüknek. Azt a szerepet választották, amelyiket magukhoz legmegfelelőbbnek tartottak és amellyel azonosulni tudtak oly módon, hogy a dráma alkalmazkodott hozzájuk és nem ők a drámához.

Blattner Géza (1893–1967) bábművész 1918-tól kezdődő negyvenéves pályafutásának két mozzanatáról szeretnék beszélni. Az egyik az 1919-es budapesti Wayang játékok, a másik az a műsor, mely 1929 és 1930 között állt össze Párizsban. Mindkét esetben több műsorszámból összeálló előadásról volt szó, és más alkotóművészek is közreműködtek.

A bábuk elkészültek. Tegyük fel, hogy a tervezőnek sikerült mind a fej megmintázásában, mind pedig a bábuk kosztümírozásában a bábszínpad különleges törvényeinek figyelembevételével hűen ábrázolnia a bábszínmű alakjainak karakterét. A bábu azonos az életre keltendő alakkal.

Magnóval készült interjú Kemény Henrikkel, 1988 januárjában. Henni felkészült a beszélgetésre: előhozza a bőröndöket, melyekből ömlesztve tálalja a róla szóló cikkeket, újságkivonatokat, fotókat, plakátokat, saját rajzait.

Kemény Henrik bábművész idestova tíz esztendeje, hogy nincs közöttünk, s ez idő alatt nem született életét és művészetét bemutató monográfia. Ennek legfőbb oka, hogy a Debrecenben található hagyaték a mai napig nem kutatható.

A Nemzeti Színház harmadik emeletén egyfajta életmű-kiállításod látható: sok-sok báb. (2021. szeptember 17 – november 18. között - a szerk.)  Azt mondtad, valamiféle sorrendiséget követtél a tárlat berendezésekor, s hogy a beszélgetésünk során ennek mentén érdemes felfedeznünk a bábjaid világát. Érdekes módon a japán mesékkel, illetve japán figurákkal indítasz. Miért őket helyezted a kiállítás elejére? Hiszen földrajzilag talán ők vannak tőlünk a legtávolabb.