Bemutató: A kertész kutyája
Felesleges aktualizálni, a mába emelni A kertész kutyáját, ezt a klasszikus a darabot, mert a szerelem, a féltékenység, az irigység is mind örökérvényű emberi tulajdonságok. Mondja ezt a tántoríthatatlan szerelmest alakító Barta Ágnes.
– A mi előadásunkban a nők sokkal jobban tudják, mit is akarnak, míg a férfiak inkább csak sodródnak. Igaz ez az általam alakított Marcelára is, aki a végletekig kitart a szándéka mellett – talán éppen ez teszi őt jellegzetes vígjátéki figurává. A szerelmi háromszögben teljes odaadással áll a grófnő kegyeit kereső Teodoro mellé. „A zsarnok szokása égből kapott hatalom szigorú fitogtatása – de őmiatta ezt se bánom” – vallja meg érzéseit. Marcela indíttatása egyértelmű: szerelmes Teodoróba. A szerep megformálásának nehézségét talán éppen az állhatatossága okozza. Hogyan lehet valaki ilyen tántoríthatatlanul szerelmes, amikor érzéseinek tárgya láthatóan vonakodva fogadja közeledését? Csak a szívére hallgat, és ebben bármeddig képes kitartani, még akkor is, amikor már az arcába üvöltik, hogy nem kellesz!
– Ebből a hangnemből némiképp kilóg Tristan, Teodoro szolgája, aki más szintre emeli ezt az alapvetően szerelmiháromszög-történetet. Ő megért minden indulatot és szívdobbanást, de ő maga kívül marad ezen az érzelmi körön. Ez a szemlélődő alak olyan, mint egy mai pszichológus, aki mások érzelmeire tud reflektálni. Mi hárman pedig, érzelmeinkben úszva, elszenvedjük e kívülálló beavatkozását…
– Megnyugtató és lelkesítő érzés egyszerre egy spanyol rendezővel dolgozni, mert láthatóan betűről betűre ismeri és érti Lope de Vega darabját. Pontosan tudja, mit szeretne kezdeni ezzel a művel – és benne Marcelával. Ignacio García végiggondolta, mit szeretne az előadástól, és mi tagadás: vígjáték esetében különösen fontos ez a fajta tudatosság, mert a komédia a legtechnikásabb színpadi műfaj. Sokkal pontosabban kell mérni mindent: a ritmust, a hangsúlyokat, a tempót, az érzelmeket.
(2022. április 13.)
