A Nemzeti Színház hírei

Olimpikon lett a Nemzeti Színház! Két kamionnyi díszlet, jelmez és kellék, négyezer csavar, tizenhét színművész, egy rendező és harminckét háttérmunkás utazott el Szentpétervárra, a Nemzetközi Színházi Olimpiára, hogy eljátsszák a Rocco és fivérei című előadást a világ egyik legjelentősebb színházi seregszemléjén.

Szombaton Magyar Örökség Díjakat adnak át Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében, az elismeréssel ezúttal is hét kiemelkedő személyiség és intézmény tevékenységét díjazzák. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója színházteremtő tevékenységét jutalmazták a díjjal.

Három lelki alkat, három életstratégia, három sors. A gyilkosé, az áldozaté és az élettel kiegyezőé. A Nemzeti Színház fiatal művészei Bordás Roland, Barta Ágnes és Mészáros Martin a Rocco és fivéreiben játszott szerepeikről mesélnek.

Nagy várakozások, hosszú próbafolyamat és fél éve tartó bokszedzések előzték meg a Rocco és fivérei bemutatóját. Vidnyánszky Attila rendezővel a várossá alakuló világról, az éjszakai élet új valóságáról, az embert megváltoztatni, kifacsarni, meggyötörni képes erőkről is beszélgettünk.

Most jut eszembe, egyszer majdnem én is Médeia lettem. A Kolibri Színházban műsorra tűzték a Médeia gyermekei című svéd ifjúsági darabot. Ebben – Euripidész drámájával ellentétben – nem tragikus a történet kifutása, a gyerekek és a szülők végül megbeszélik a dolgokat, de amíg idáig eljutnak, a kicsik végigélik szüleik válásának minden borzalmát, és amikor megsejtik, mit tervez az anyjuk, öngyilkososat „játszanak”. Elkezdődtek a próbák, de annyira megviselt ez a „gyilkos” anya, hogy visszaadtam a szerepet.

Kreón be is vallja, hogy fél Médeiától, ugyanakkor nem következetes, mert személyes okokból engedményt ad saját parancsából, és egynapnyi haladékot ad Médieának, hogy elhagyja az országot. Ám ezzel nemhogy megfékezi, hanem egyenesen felgyorsítja az eseményeket.

Szűcs Nelli ízig-vérig színésznő – és ízig-vérig anya. A megcsalatott és gyermekeit meggyilkoló Médeia emberpróbáló szerepét pályája fontos állomásának tartja. Euripidész műve a norvég Eirik Stubø rendezésében egészen mai hangon szólal meg.

Médeia nem közönséges nő, hanem varázsló, a napisten, Héliosz unokája. Mi mégis az embert látjuk benne, aki valami embertelent cselekszik. A féltékenységben a saját gyerekeit is megölő Médeia tragédiáját Eirik Stubø állítja színre. A norvég rendezővel a nyelvi korlát hasznáról, az istenek akaratáról és a szereposztás pikantériájáról beszélgettünk. 

Molière Don Juanja (1665) műfaját tekintve komédia. Már az is nyilvánvalóvá teszi ezt, hogy Sganarelle-nek, Juan szolgájának a monológja nyitja és zárja a művet.

A műfordító feladatát és kötelességeit illetően két szélsőséges álláspontot különböztethetünk meg. Az egyik a Nyugat-mozgalom által képviselt tradíció, amely száz százalékos tartalmi és formai megfelelést követel meg. A másik véglet a posztmodern felfogás, miszerint a fordításnak a fordítóban az eredeti mű hatására keletkezett impressziókat kell közvetítenie. Az én műfordítói ars poeticám a kettő között áll, mondhatni középutas, kompromisszumos megoldás.