A Nemzeti Színház hírei

„Ha nem magyar írja, világhírű lenne. Valahol Camus és Orwell között. Egyike korunk legnagyobbjainak” – ez Lengyel Balázs kritikus állásfoglalása Székely János esszéregénye, A másik torony kapcsán. „Éppen a Caligula helytartója című drámájával világirodalmi rangra is emelkedő életművet hozott létre, amely túllép és túlmutat a regionális (erdélyi) és aktuálpolitikai meghatározottságokon” – fogalmaz róla monográfusa, Elek Tibor. „Sem a korabeli hatalom, sem a kritika, sem a közönség lehetséges igényeit nem firtatta (…) alkotóként semmiféle irányzathoz, divathoz nem kötődött” – hangsúlyozza Szász László irodalomtörténész.

Újra és újra érdemes belevágni Az ember tragédiájába, Madách Imre emberiség-költeményének színrevitelébe – mondja Vidnyánszky Attila. Két évtizede jelent számára inspirációt a mű, mert kimeríthetetlen ihletforrás és lenyűgöző szellemi kalandra csábító dráma. Legtöbbünk az iskolában találkozik először Az ember tragédiájával. És talán nem túlzás azt mondani, hogy ez a találkozás sokszor nem túl szerencsés…

Új barátaink ők. Egy felejthetetlen közös élmény köt össze minket, a Passió előadására való készülődés és a közös munka a Nyeregben. Csak a legnagyobb csodálat hangján tudunk beszélni róluk: a felkészültség, amellyel érkeztek, a figyelem, amellyel részt vettek a próbákon, az a koncentrált energia, amellyel jelen voltak az előadáson, úgy, hogy soha előtte még nem dolgoztak színészekkel, kivívta mindannyiunk tiszteletét. Egy hónappal a közös csíksomlyói kaland után meglátogattak minket. Maguk elé küldték írásba foglalt élménybeszámolójukat, amelyet itt olvashatnak, a látogatás képeivel illusztrálva. 

Petronius a császár, Caligula helytartója. Az őrült uralkodó saját szobrát akarja bevitetni a jeruzsálemi zsinagógába, és a helytartó dolga: végrehajtani a parancsot. A zsidó főpap, Barakiás egy dolgot tehet: megakadályozni a szobor bevitelét, mert az Istene ezt követeli tőle. Kettejük vitájáról szól Székely János darabja. A próbák közben beszélgettünk a helytartót alakító Trill Zsolttal.

Negyven éve statisztaként vett részt az ősbemutatón, most ő rendezi a Caligula helytartóját. Szász János színház és filmrendező Székely János drámájáról, a buta aktualizálásról, egy kérdéseket megválaszoló, férfias előadásról és a rafinált olvasás szükségtelenségéről.

Az évtizedek alatt számtalan Dózsa-megjelenítést láttam, egyszerű és egy kissé bonyolultabb színpadon is, de az összes közül a prímet a Bartus Gyula által megformált főhős viszi. Hihetetlen az a jó szövegmondással, érzékeny értelmezéssel megvalósított, a győzelem és az elbukás mezsgyéjén születő szellemi libikóka – nem kis fizikai erőt követelő mozgásokkal, kitörésekkel –, amely Bartus lényéből, szerepértelmezéséből fakad. A színész dobog, kardot forgat, táncol, énekel, imádkozik, s a játék hatvanhat percében olyan izzó hangulatot teremt, hogy csak ámulunk.  (Részlet Szakolczay Lajos írásából, Magyar Fórum, 2018. július 26.) 

Vannak találkozások, melyek akár a halál küszöbén is fordulópontot jelentenek − az életben. A leukémiás Oszkár a kórházi ágyon fekve találkozik a titokzatos Rózsa Mamival, aki humorral és játékkal tölti meg kisfiú napjait. Ő ugyanis az egyetlen, akit nem riaszt a halál közelsége. Tizenkét napot töltenek együtt, és ez alatt mindent megtesznek, hogy Oszkár elégedetten fejezhesse be az életét.

Magyar nyelvű színészosztályt indít a Kaposvári Egyetem Vidnyánszky Attila vezetésével Beregszászon. Az erről szóló együttműködési megállapodást pénteken írta alá a Nemzeti Színház, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola és Kaposvári Egyetem.

A hagyományoknak megfelelően az idei évben is díszdiplomákat adott át a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora az 50, 60 és 65 évvel ezelőtt végzett művészeknek. A 60 éve végzettek között ott volt Bodrogi Gyula, színházunk társulatának tagja is. Gratulálunk!

A Nemzeti Színház szakképzett fodrászt keres, minimum 3 éves szakmai gyakorlattal.