A Nemzeti Színház hírei

A Boldogasszony Iskolanővérek által az erdélyi Szovátán működtetett Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar januárban egy héten át vendégeskedik a Nemzeti Színházban. Az ötven fős kórusnak Pintér Szilvia ifjúsági programfelelősünk, színházpedagógus és Rubold Ödön színművész tartanak foglalkozásokat. Majd a Gyermekkar fellép Berecz András Isten bolondja január 9-diki és a Csíksomlyói passió január 10-11-diki előadásában is.

„Mindenki itt van” – hangzik el az előadásban. A súgóban színen van a tehetséges, a tehetségtelen, a modoros, a hadarós, a szépen beszélő, a technikás, az ösztönös művész, vagy másként a rendező, a röhögő, a kérdező, a mesélő, a magyarázó, az elégedetlen és a bizonytalan típus. Vagyis a legkülönbözőbb emberek. Az író-rendező Berettyán Nándort arra kértük, mutassa be röviden a „teremtményeit”. Lehet, hogy magunkra ismerünk?

 Van egy abszurd alaphelyzet: a színészek kilépnek a színpadra, mintha elkezdődne az aznap esti előadás, de nincs meg a súgó, és ők nem tudják a szöveget. Mindezt egy absztrakt nyelvezettel – és bízunk benne, humorral – játsszuk el. Ha a néző az első percekben ráérez erre a stílusra, ha rááll a füle, akkor Shakespeare-rel szólva rájön: „őrült beszéd: de van benne rendszer”.

A darab talán legmellbevágóbb mozzanata, amikor Rocco feláldozza a szerelmét és a személyes boldogságát, csak hogy segítse a bátyját. Klasszikus lelkivezetési kérdés merül itt fel: meddig mehetek el a másikért, hol van a szeretet határa? A szeretet talán a leggyakrabban emlegetett, és mégis legtöbbször félreértett emberi viszonyulás. (Hodász András) - Tulajdonképpen erre, a nagyvárosi tértapasztalatra hegyezi ki Vidnyánszky a rendezését, ez tartja egyben színházi értelemben az előadást, amely A Ghisolfa-híd című Giovanni Testori-regényből készült Luchino Visconti-filmet meséli újra – az élősködés leghalványabb árnyalata nélkül. (Bazsányi Sándor)

Caliban a sziget egykori urának szörny fia, akit Prospero a rabszolgájává tett. Alakjában egy nagyon izgalmas – korunk társadalmára is jellemző – kérdést szegez nekünk Shakespeare: mihez kezdünk a kultúrák összeütközésével – fogalmaz A vihar rendezője, Andrzej Bubień. – Manapság azt tapasztaljuk, hogy miközben zajlik az európai kultúrák valamiféle egységesülése, az eltérések és különbözőségek is fennmaradnak. A viharban azt látjuk, hogyan hordozza Caliban a saját kultúráját idegen közegben.

Prospero három archetípust is magába foglal: a mágus, a nevelő és az uralkodó megszemélyesítője, de számomra elsősorban – bármilyen furcsán is hangzik – ember. Apa, tanító, alkotó, de jellemző rá a megtörtség, fáradtság, csalódottság. A shakespeare-i figurák közül talán Prospero a legvisszafogottabb, a legzárkózottabb. Prospero esetében nagyon sok minden nem a szöveg kimondása által történik, hanem az őt formáló Horváth Lajos Ottó csendjeiben, a szavak között – mondja A vihar főszereplőjéről a rendező, Andrzej Bubień.

Prosperót, Milánó hercegét jobban érdekelték a könyvek, mint az uralkodás, s ezt kihasználva fivére, Antonio elűzi őt lányával, Mirandával együtt. Egy szigetre vetődnek, ahol Prospero varázserejével kiszabadítja Arielt, a szellemet rabságából, és saját szolgálatába állítja. A sziget másik lakója, Caliban, az Arielt rabságra vető boszorkány félig ember, félig szörnyeteg ivadéka is őt szolgálja. Ariel nem lázong, bár vágyik a szabadságra, ellenben Caliban, a nyers, vad, nevelhetetlen ösztönlény folyton lázadozik.

Öt év után tér vissza a Nemzetibe a szentpétervári Tovsztonogov Nagy Drámai Színház lengyel származású rendezője. Andrzej Bubieńt a 2014-es, karneváli hangulatú Operett után Shakespeare Viharjának rendezése közben ismét az izgatja, megtaláljuk-e még az igazságot a virtuális valóságban. Mágia, hullámsírba veszett értékek, a kultúrák találkozásának gyümölcsei – és egy rendhagyó Caliban-értelmezés.

Idén nem csak egyedülálló, rossz anyagi körülmények között élő idős embereknek próbáljuk szebbé tenni a Karácsonyt, hanem a Családok és Gyermekek Otthonában élő gyermekekét is. Így a Nemzeti Színház dolgozói, művészei a mindig aktuális tartós élelmiszerek, tisztálkodó és illatszerek mellett ebben az évben játékokat, sportszereket is hoztak a csomagokba.

Megemlékeztünk a felejthetetlen, Kossuth-díjas és a Nemzet Színésze elismerésben részesült Szabó Gyula színművészről. 2019. december 14-én 14 órakor emléktáblát helyeztünk el egykori lakhelyén (1025 Budapest, Józsefhegyi u. 24.), mely Stremeny Géza szobrászművész alkotása. Az emléktábla avatásán koszorút helyezett el Hegedűs D. Géza színművész a MASZK elnöke és Szabó Ágnes a Nemzeti Színház vezérigazgatói megbízottja.