A 90. születésnapjára készülő Maurice olyan ember, aki a másvilág kapujában még visszanéz – mondja Trill Zsolt színművész, aki szerint a Szívem királynője éppen azért érdekes, mert örök kérdésekről – szerelemről, hűségről, házasságról – szól.
Milyen tapasztalat a feleségével, Szűcs Nellivel idős házaspárt alakítani a színpadon?
– Már önmagában az nagy tanítás, hogy egy idős házaspárt szemlélhetünk ebben a darabban, hiszen egy egész életen át kitartani valaki mellett, figyelni rá, alázatot mutat. Ugyanakkor ez is csak egy színházi szerep. Érdekes, hogy a Szívem királynője próbáiról, a színészi útkeresésről kevesebbet beszélgetünk otthon, mint más szerepeink esetében. Külön-külön természetesen nyilván sokat gondolkozunk a ránk bízott karaktereken, de elsősorban a próbateremben találkoznak a szerepeink. Sok kísérletezésnek és Viktor Rizsakovnak hála: szabad próbálkozások vezetnek majd el bennünket ahhoz, hogy megtaláljuk a két idős ember titkát.
Miben rejlik a pár férfitagjának, Maurice-nak a titka?
– Maurice a 90. születésnapjára készül – talán azért él még egyáltalán, mert valamit még meg kell élnie. Egy ékszerész, aki művészetként tekint e hivatásra. Ha ezt a két személyiségvonást végiggondoljuk, rájövünk, hogy Maurice valamit még meg akar alkotni. Valamit, amire egész életén át készült. Ebben a kifürkészhetetlen szándékban rejlik Maurice titka, és ez a fajta sejtelmesség jelenik meg sok idős ember arcán. Valaminek a kapujában vannak, amitől az egész arckifejezésük más. Inkább hasonlít a gyermekekéhez, akik nemrég érkeztek ebbe világba. Az idősek már átnéznek a másik kapun, ahová mindannyian készülünk.
A szerző, Nichola McAuliffe Budapestre érkezik a premierre, ami a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) lesz. Mit kérdezne tőle?
– Ez mindenképpen izgalmas helyzet lesz, elsősorban azért, mert kíváncsi vagyok, mit szól majd a mi értelmezésünkhöz. Ha élő szerző szövegével dolgozunk, az mindig különleges. A Szívem királynőjében az író olyan témákat dolgoz fel, amelyek minden hosszú házasságban megjelennek: szerelem, vágyakozás, hűség. A szereplőkön érezni, hogy a szerző a saját környezetéből merített, amikor megírta őket. Szóval adja magát a kérdés: ahogyan bennünket inspirál az ő darabja, őt mi késztette az írásra?
Meglepődik majd az író a bemutatón?
– Bízom benne, hogy olyan rétegeket is felfejtünk a szövegében, amire talán még ő sem gondolt az íráskor. Izgalmas munkafolyamatban vagyunk. Hála Viktor Rizsakov rendkívüli rendezői hozzáállásának! Mi, színészek nagyon értékeljük ezt. Komoly kísértés napjaink színházi életében, hogy a színészeket nem állítják új helyzet elé, nem sarkallják ismeretlen gesztusok megtalálása felé, vagyis igazi átalakulásra a rendezők. Könnyű így ellustulni, ha folyton ugyanazt várják el a színésztől. Viktor Rizsakov esetében ez mindenképpen másképp van. Ő azzal kezdi a próbafolyamatokat: lépjünk megint egyet előre! Remélem, sikerülni fog.
Lukácsy György
(2026. április 21.)