Premier • Szívem királynője
Ismeretségük Viktor Rizsakov rendezővel még Debrecenbe nyúlik vissza: a máig élő, 2009-es Fodrásznő című előadásért a X. POSZT Fesztiválon ön kapta a legjobb női alakítás díját a címszerepért…
– Magát az előadást pedig a legjobbnak választották, mi pedig nagy örömmel játsszuk a mai napig. Számtalan anyaországi és határon túli helyen játszottuk, de előadhattuk Jaroszlavban, Kijevben, Minszkben, sőt Algériában is. De nem ez volt az első munkánk Viktor Rizsakovval. Amikor annak idején megérkezett Debrecenbe, kezdetben nem velünk akart dolgozni, mert fiatalabb szereplőket keresett, de Kozma András dramaturg tanácsára megnézett minket a színpadon a beregszászi színház A Pityu bácsi fia című Háy János-darabban, és ott kezdődött ez a két évtizedes alkotói együttműködés. Osztrovszkij Viharjával indult, aztán jöttek az Ivan Viripajev író művei alapján készült előadások: az Illúziók, a Részegek, az Álomgyár. Mindegyiket szerettük játszani.
Miért kivételes ez a színész-rendező kapcsolat?
– Ez nagyon egyszerű: Viktor Rizsakov kíváncsi a színészeire. „Mutasd meg, hogyan csinálod!” – ez az alapállása. Ahogyan megszoktuk Vidnyánszky Attilától annak idején: az előadás közös gondolkodásból és elemzésből születik. Manapság nagyon ritka ez a rendezői felfogás. Rizsakov hagyja, hogy ne csak ő hasson a színészre, hanem a színész is inspirálja őt. De nehéz róla így beszélni, hiszen idővel a munkakapcsolat mellett, pontosabban éppen ezért, barátság alakult ki közöttünk.
Annak idején fiatalabbakat keresett, most pedig a férjével, Trill Zsolttal harminc évvel idősebb házaspárt alakítanak…
– Nagyon szép feladat! Azért is szeretek villamoson utazni és bámészkodni, hogy megfigyeljem az idős embereket, sokat tanulok tőlük. Vagy ahogyan a szomszéd nénivel beszélgetek… A test megöregszik, de a lélek nem. Mintha a lélek cipelne egy öreg gúnyát. Helena szerepének keresésekor ezeket a hétköznapi megfigyeléseimet építem bele.
Lukácsy György
(2026. április 21.)