Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Egy kíváncsi néző - Búcsú Gerő Andrástól

Gerő András

Gerő András történész a 2014/15-ös évadban a Nemzeti Színház „hivatásos” nézője volt. Minden premiert megtekintett, és a Nemzeti Magazin Nézőpont rovatába megírta róluk a véleményét. Tetszett neki az ötlet: egy intézmény a saját lapjába felkér két embert (Gerő rovattársa Horkay Hörcher Ferenc volt), hogy egy évadon át szabadon írják meg, amit a látottakról gondolnak.

És ő írt az előadásokról jót és rosszat, volt, ami tetszett neki, volt, ami nem. Örült, ha jót látott, bánta, ha valami nem sikerült. Nem azt kérte számon, amit látni akart, hanem arról gondolkozott el, amit látott. Oda-odaszúrt, de azt elegánsan és megalapozottan. Ha valamit lehúzott vagy dicsért, nagyvonalúsággal tette.

Megírta nézőpontját Gombrowicz Operettjéről, a Körhintáról, Az éjjeli menedékhelyről. Különösen érdekes volt azokról a darabokról olvasni a meglátásait, amelyek a történész Gerő kedvenc korszakait – a 19. század polgárosodó Magyarországát, a Monarchia szétesését – idézték meg. Ilyen darab volt Csiky Gergelytől az Ingyenélők, illetve az első világháborúról szóló Fekete ég – A fehér felhő. Az évadból „erősnek” minősítette az Isten ostorát, Ibsen Brand című darabjáról pedig azt nyilatkozta: „én a magam mércéjével tökéletesnek gondolom”.

Amikor az ATV-ben megkérdezték tőle (némi számonkéréssel és rosszallással), miért vállalta el ezt a feladatot, arról beszélt, hogy egy értelmiséginek kötelessége saját elfogultságait is felülvizsgálva a dolgot magát nézni, és mivel annyi mindent mondanak a Nemzetiről, a legjobb, ha saját szemével megnézi, mi folyik ott. A 2014/2015-ös évad végén a Nemzeti Magazinba készült interjúban részletesen kifejtette gondolatait.

„…érdekelt, hogy a Nemzeti új vezetése a mai magyar kultúrában milyen reprezentációt valósít meg. Volt egy politikai, pontosabban mentális okom is: a magyar kultúra sok vonatkozásban törzsi alapon működik, és érdekelt, hogy az ebből fakadó tömény ellenszenvnek, ami a Nemzetivel szemben is megnyilvánul, van-e alapja. Gondoltam, a legjobb módszer, ha megnézem az előadásokat. Megelőlegezem, a Nemzetiben látottak alapján ennek a törzsi ellenszenvnek nincs alapja. (…)

A sokszínűség jut szembe elsőként. Orosz, lengyel, több magyar rendező munkáját láttam – következésképpen nem egyféle felfogással szembesültem, hanem sokfélével. Semmilyen egységes politikai üzenetet sem láttam. (…)”

(A teljes interjú, amely Gerő Andrással és a Nézőpont rovat akkori másik szerzőjével, Horkay Hörcher Ferenccel készült, itt olvasható: Egymásra is reagálva:  https://nemzetiszinhaz.hu/magazin/2015/05/egymasra-is-reagalva)

Gerő András kíváncsi nézőnk volt. Tanulságos volt megismerni a nézőpontját, érdemes volt figyelni a meglátásaira, élmény volt beszélgetni vele.

Most már örökre hiányozni fog a Nemzeti nézőteréről.

 

 

Kornya István, a Nemzeti Magazin főszerkesztője

 

fotó: Eöri Szabó Zsolt
 

 

(2023. január 11.)