A magyar színházak Trianonja – Emlékműavatás december 4-én a Hajóorrban

Bár a magyar kultúra, s ezen belül a színházi élet is súlyos veszteséget szenvedett Trianon következtében, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a magyar közösségeknek még mindig van erejük, a magyar szónak még mindig van tere a Kárpát-medencében. Ezek voltak a legfontosabb gondolatai a felszólalásoknak a Nemzeti Színház emlékműavatásán. A Hajóorrban elhelyezett, amfiteátrumot formázó szobor a Trianonban elszakított magyar színházaknak és játszóhelyeknek állít emléket.

AZ EMLÉKMŰHÜZ KAPCSOLÓDÓ
VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁS
Kattintson erre a sorra!

Nagy tartozásunkat rójuk le az emlékműavatás gesztusával – emelte ki az eseményen Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója. A trianoni trauma ugyanis a kultúrát is érintette, és eddig még nem született olyan emlékmű, amely ennek mementója lenne, fölmutatva azt a gazdagságot, amit a magyar színház képviselt a trianoni szerződés előtt – tette hozzá. Ennek a színházi életnek állít emléket Böjte Horváth István alkotása, illetve a hozzá kapcsolódó virtuális kiállítás, amely bemutatja az 1920 előtti színházépületeket és társulatokat, bemutatja, hogy milyen gazdag volt ez a kultúra – hangsúlyozta a stratégiai igazgató.

Minden magyar ember tudja, mit jelent az a szó, hogy Trianon, egy nemzet tragédiája, de ezt mégis megfordítanám, és az örömről beszélnék – mondta az emlékmű alkotója, Böjte Horváth István. Szerinte nem szentségtörés erről beszélni, hiszen a Nemzeti Színházban zajlik ez az esemény, ahol ma is magyarul játszanak a színészek.

Ma is saját nyelvünkön beszélünk, gondolkodunk, verset mondunk, vitatkozunk, szerelmet vallunk, áldjuk az Istent, ételt rendelünk, hozzá jó magyar bort, s mindezt magyarul tesszük – emelte ki az alkotó. Ez azt jelenti, hogy még itt vagyunk, létezünk, mint nemzet, és ez jó – tette hozzá, majd röviden felidézte a szobor elkészítésének történetét. Formailag és építészetileg is nagy kedvencem a klasszikus görög színház, ezért sem tudtam elszakadni ettől a formától, és a tizenhárom tervvázlatból végül ezt választották ki, aztán tizenhárom és fél tonna kőből öt hónapon át létrehoztam az öttonnányi szobrot – mesélte Böjte Horváth István. 

Lassan egy évszázaddal ezelőtt jelent meg a Daily Mail brit lap címlapján a Magyarország helye a nap alatt című írás – idézte fel dr. Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese. Ez a gesztus, mondhatni, bombasztikusan hatott abban a korban. Trianon kapcsán gyakran elismételjük a területi, a gazdasági veszteségeket, a határon túlra került magyar közösségek fájdalmát, de nem sokat beszélünk a kultúráról, holott ezekről is beszélni kell, hiszen – ahogy Sára Sándor Feldobott kő című filmjében is elhangzik –, nemcsak azt kell vállalni, amik vagyunk, hanem azt is, amik voltunk, és amik lehettünk volna – hangsúlyozta a történész. A számtalan emberi tragédia mellett arról is fontos megemlékezni, hogy Magyarországnak, a magyarságnak nem volt helye a nap alatt, nem volt ránk szükség. Trianonban nem a magyar határokat húzták meg, hanem a már meghúzott osztrák, román, cseh, szerb határokat közölték velünk – tette hozzá dr. Máthé Áron – a „resztli” lett Magyarország.

A nagyhatalmi testület valójában visszariadt a halálos ítélettől, így végül „csak” életfogytiglant kaptunk a Kárpát-medencében, de megfosztva a történelmünktől, az örökségünktől. Ráadásul bűnbaknak kiáltották ki a magyarságot a győztesek, s a magyarság megtűrt státusza még 1989 után sem változott Európa nézőpontjából – összegzett a történész, majd hozzátette: a mai birodalmi gondolat hívei sem tudnak mit kezdeni a magyar függetlenségi nemzeti eszmével. Nem tudnak mit kezdeni azzal, amit Lord Rothermere úgy fogalmazott meg az említett híres cikkében, hogy „Magyarországnak helye van a nap alatt. Egy olyan népet, mint a magyar, amely mögött egy ezredéves nemzeti és tradicionális fejlődés áll, nem lehet úgy kezelni, mint egy újonnan létrejött államot.” A magyar színjátszás is annak a küzdelemnek a része, hogy a magyar nép helyet találjon a nap alatt – zárta beszédét dr. Máthé Áron.

A közösségépítésről, örökségről, megmaradásról beszélt Szarvas József, a Nemzeti Színház művésze is, aki saját személyes példájából kiindulva mesélt a viszáki Kaszás Attila Pajtaszínház és a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáinak megmentését célzó Tündérkert létrehozásáról. Azt a kiinduló gondolatot idézte fel, amely egyszerre próbált kapcsolatot teremteni a határokon túli közösségekkel, és erősíteni a helyit. A színház igenis képes közösségformáló, közösségteremtő erő lenni – fogalmazott a színművész.

A beszédeket Berecz István és Kovács-Gál Nóra néptáncosok produkciója és a Hungarian FolkEmbassy muzsikája kötötte össze, közreműködött Herczegh Péter, a Nemzeti Színház színművésze.

A most felavatott emlékmű oldalán elhelyezett QR-kód segítségével egy virtuális kiállítás érhető el, amely bemutatja a trianoni döntés előzményeit, illetve következményeit, azokat a magyar színházakat, és társulatokat, amelyek a határon túlra kerültek a békediktátum következtében. A virtuális kiállítás elkészítésében az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szakértői, valamint a Nemzeti Színház munkatársai, Kornya István és Lukácsy György működtek közre.

Ungvári Judit

Nézze meg az avató képeit a galériában!

(2021. december 04.)