Nos, egy ilyen kis szigeten élt, halt és alkotott egy nagy, magas rendező, bizonyos Bergman. Sok felesége volt, sok szerelmet, szakítást megélt, sok filmet forgatott. Bennük van a világ is, ő is.
Egyet közülük, a Szenvedélyt játsszuk a Nemzetiben.
Színről színre. Vaskos kötet: fekete gerinc, fehér betűkkel. A nyolcvanas években minden könyvespolcon volt egy. Olyan biztos pontja volt az értelmiségi létnek, mint a szextáns a tengerésznek. Ingmar Bergman. Filmnovellák, forgatókönyvek. A címek ridegek, fájdalmasak, távoliak, mintha tűvel karcolták volna őket fényes fémtükörbe. Persona. Rítus. A csend. Szenvedély. Suttogások és sikolyok. Tükör által homályosan. Éreztük, hogy rólunk szólnak, kevés szóval, hosszú feszült csendekkel. Rólunk, meztelen, társas magányba zárt lényekről.
A Szenvedély című filmet Bergman 1969-ben forgatta Fårö szigetén. Fårö (szó szerint Juh-sziget) egy apró sziget Svédországban, a Balti-tengerben, Gotlandtól északra. Bergman szigete. Itt élt 1960-tól 2007-ben bekövetkezett haláláig. A film két kisiklott életű és átmenetileg egymásba kapaszkodó emberről, egy férfiről és egy nőről szól. Meg egy jómódú, gyerektelen házaspárról, Elisről és Évaról. Barátok, szeretők. Kapcsolataikat félve titkolt, elfojtott élethazugságok feszítik. Körülöttük a sziget csendje, nyugalma. Aztán egy nap váratlan és értelmetlen kegyetlenkedés történik: háziállatokat öldös le valaki. Kutyát, birkát, lovat. A közhangulat egy ártatlan ember, Johan ellen fordul. A két történet nem függ össze. De az erőszak légkörében az önigazolás is végzetes.
Ingmar Bergman a filmkészítői munkássága mellett jelentős színpadi szerző, rendező és író is. Precízen kidolgozott forgatókönyveiből Magyarországon is több színházi előadás született. A Szenvedély ősbemutató, színpadon még nem játszották. A filmnovella és az eredeti dialógusok alapján készült a Nemzeti Színház előadása. Ez lesz a 305. Bergman bemutató a világon.
Nagy András, az operatőr 24 tekercs régi jó filmmel, egy fekete bőrtokos fényképezőgéppel elindult Fårö szigetére a Nagy Komppal, majd a Kis Komppal, hogy a Szenvedélyhez fényképeket készítsen. A szigetről, az egyedüllétről, Bergman fényeiről. És ha András megszomjazik, olyan kétszáz koronással fizet a sörért, amin Bergman képe látható. Ez egy mai, teljesen igaz – mese.
Kiss Csaba
(Uppsala, 1918. – Fårö, 2007)
Svéd író, színházi és filmrendező, nemzeti kincs. Önéletrajzi írásaiban és filmjeiben gyakran visszatérő alak lutheránus lelkész apja. Bergman már 19 évesen elhagyta a családi otthont, 26 évesen kinevezték a helsingborgi színház igazgatójának, három év múlva székhelyét Göteborgba, majd Malmőbe tette át. Itt talált rá filmes színészi gárdájának alapembereire. Minthogy később filmrendezőként védjegye lett az arcközeli beállítások használata, Bergman-színésznek lenni fogalommá vált. A leghíresebbek: Max von Sydow, Bibi Andersson, Erland Josephson, Liv Ullmann.
Életműve rendkívül gazdag. Az 1950-es évek végén született, az élet és halál alapkérdéseiről, a csoda lehetőségeiről szóló A hetedik pecsét, A nap vége és a Szűzforrás után következik az istenkereső trilógia: a Tükör által homályosan, az Úrvacsora és A csend. A modernista Personával (1966) új alkotói korszakot nyitott. Ekkor született a Szenvedély (1969), és ennek a periódusnak az ikonikus alkotása volt a Jelenetek egy házasságból (1973). A Fanny és Alexander című, 1982-es nagyszabású családtörténete felfogható összegzésként is, amely után bejelentette visszavonulását.
(2016. szeptember 30.)