Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. november 22. - Cecília Napja

Háttér

Szenvedély

Az élet-sziget lakói

A Szenvedély öt szereplőjéről

Ingmar Bergman rövid jellemzést írt a Szenvedély öt szereplőjéről. A színészek – Max von Sydow, Liv Ullmann, Bibi Andersson, Sigge Fürst, Erland Josephson – a filmben meg is fogalmazták érzéseiket „saját” szavaikkal. Ezekből a szövegekből és az előadásban elhangzó szerep-mondatokból válogattunk. Kik is ők, a Szenvedély figurái?

 

Horváth Lajos Ottó és Györgyi Anna  |  Fotó: Eöri Szabó  Zsolt
Andreas Winkelman

HORVÁTH LAJOS OTTÓ
Halott vagyok, Anna. Nem, nem vagyok halott, ez így nagyon melodramatikus. Egyáltalán nem vagyok halott, de nincs bennem semmi önbecsülés. Tudom, hogy ez nevetséges és nagyképű kijelentés, hiszen ki van ma tisztában önmaga értékével. Rengeteget papolunk a szabadságról, Anna. Pedig a szabadság méreg. Kábítószer. Azért használjuk olyan gyakran, hogy elviseljük az életet. Én szabad vagyok, és mi értelme. Néha azt érzem, hogy belefulladok az életbe. Nem utazhatunk el innen. Bárhova utaznánk is, bárhova kerülnénk is, mindig itt volnánk ezen a szigeten. (Részlet az előadásból)

Anna, Andreas


Anna Fromm

GYÖRGYI ANNA
Uram, azelőtt a közeledben éltem. Kinyújtottam a kezem a sötétben, és megérintettelek! Büntettél, és tudtad, miért. Kegyelmedbe fogadtál, és én nyugalmat nyertem. Távol tetőled nyugtalan vagyok és űzött, nincs biztonságom. Igyekszem mindig helyesen cselekedni, de hibázom. Őszinte akarok lenni, de hazugságban élek. Tisztán szeretnék látni, mégis zavaros sötétségben tapogatózom.

Uram, könyörülj rajtunk. Hallgasd meg szavunkat, ne fordulj el tőlünk. Ha szégyelled teremtményedet, és el akarod pusztítani, ne ilyen lassan tedd. Vesd ki a Földet pályájáról, zuhanjon a semmibe, tűnjön el tekinteted elől. Oltsd ki a fényt, némítsd el a sikolyt, semmisíts meg valamennyiünket egy szempillantás alatt.

Szabadíts meg, Istenem, önmagamtól, szabadíts ki börtönömből, szabadíts ki az élet lázterhes poklából. (Részlet a filmnovellából)

Anna, Andreas

 

Schnell Ádám és Tóth Auguszta  |  Fotó: Eöri Szabó  Zsolt
Eva Vergérus

SCHNELL ÁDÁM
Borzasztó dolog, amikor az ember egy napon ráébred, hogy az élete értelmetlen. Hogy nincs rá szüksége senkinek, pedig ő ott van, és két kézzel adna. Annyi mindent tudnék csinálni, annyi mindent tervezek. Aztán beszélek Elisszel, és ő azt mondja, hogy nem, ne azt csináljam, hanem valami mást. Így aztán minden füstbe megy… nem, nem szabad Elist hibáztatnom, nincs igazam. Nekem semmi sem sikerül. (Részlet az előadásból)

Eva, Elis, Andreas, Anna

 

Elis Vergérus

TÓTH AUGUSZTA
A világ esztelenségén keseregni: képmutatás. Az emberi kegyetlenség miatt sopánkodni: komédia. Igazságra és tisztességre hivatkozni: nyavalygás. Embertársaim szenvedései miatt nincsenek álmatlan éjszakáim. Azt mondják, érzéketlen vagyok, és én is így gondolom. Funkcionálok. (Részlet a filmnovellából)

Eva, Elis

Szarvas József   |  Fotó: Eöri Szabó  Zsolt
Johan Andersson

SZARVAS JÓZSEF
Öregszem, Andreas. Régebb úgy szerettem a csendet. Most félek tőle. Reggel is felébredtem, gyengén világosodott. És az éjszakai harsogó vihar után olyan ijesztő mély csend volt. Alig vártam, hogy megszólaljanak a madarak. (Részlet az előadásból)

Johan, Eva, Elis

(2016. szeptember 19.)