Brecht kevés darabjára hatottak úgy a napi politika változásai, mint A gömbfejűek és a csúcsfejűekre (amelynek címe még így folytatódik: avagy a gazdag gazdaggal társul szívesen és műfaji meghatározása: egy rémmese). A darab 1932 és 1936 közötti időszakban keletkezett, amikor Németország előre nem látható módon és mértékben átváltozott. Brecht megbízást kapott, hogy a berlini Volksbühne számára dolgozza át Shakespeare Szeget szeggel című darabját.
Bertolt Brecht
(Augsburg, 1898. február 10. – Berlin, 1956. augusztus 14.)
Költő, író, darabíró (ahogy magát nevezte), rendező, színházvezető, az epikus színház teoretikusa. Beiratkozott ugyan az orvosi egyetemre, de a versírás és a színház jobban érdekelte. Frank Wedekind író és a kabarészerző-színész Karl Valentin volt a példaképe. És mindenekfölött Shakespeare. 1918-ban írta első drámáját, a Baált, az ismertséget a Koldusopera hozta meg számára 1928-ban. Berlinben a kor nagy színházi újítói – Max Reinhardt és Erwin Piscator – mellett is dolgozott. Kapcsolatba került a munkásmozgalommal és a munkásszínjátszással. Nevezetes tandrámáit a játszó személyek és a nézők tanulására-nevelődésére szánta. Mindig a kisemberek, az elnyomottak pártján állt.
1933-ban, Hitler hatalomra jutását követően Ausztria, Svájc, Dánia, Finnország, Svédország után az USA-ba emigrált. Ezekben az években írta az úgynevezett nagy darabjait – Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban, Carrar asszony puskái, Galilei élete, A szecsuáni jó ember, Kurázsi mama és gyerekei, A kaukázusi krétakör... De színpadhoz nem jutott, szenvedett, hogy nem tudta gyakorlatban „kipróbálni” a darabokat. 1947-ben beidézték az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé. A meghallgatás után visszatért Európába. Előbb Zürichbe, majd Kelet-Berlinbe költözött, ahol színházat kapott: feleségével, Helene Weigel színésznővel 1954-ben létrehozták a Berliner Ensemble-t, amelyet A kaukázusi krétakörrel nyitottak meg.
Az 1932 januárjára tervezett bemutatóra nem került sor. Brecht végül az átdolgozás helyett inkább saját darabot írt, amelynek első kézirata már 1932 végén megjelent egy színházi kiadónál, és az úgynevezett 1933-as, tovább javított változat nyomdakészen várta, hogy kiadják Brecht Versuche (Kísérletek) című sorozatában, de már nem volt rá mód. A történelem utolérte a szerző felvetette problémát, és a szerzőt is. „Világgá űztek – / S volt rá jó okuk.”
A Reichstag égésének másnapján, 1933. február 28-án Brecht családjával együtt elhagyta Németországot, kofferjében a Gömbfejűek kefelevonatával.
A Szeget szeggel-ből megtartotta a kiindulópontot, és néhány motívumot. Shakespeare hercege gyenge uralkodó, aki nem tud úrrá lenni a birodalmában tomboló szabadosságon. Átengedi hatalmát a hite szerint talpig becsületes, aszkéta Angelónak. De Angelo nem aszkéta, és csúnyán visszaél a hatalommal. Aztán a jó herceg visszatér, és mindent jóra fordít. De annak, hogy a rossz, amit jóra kell fordítani, bekövetkezhetett, ő az oka. Gyengesége, gyávasága, az emberismeret hiánya. Brecht alkirálya sem képes leküzdeni országában a túltermelési válság okozta gondokat. A baj nem erkölcsi. Gazdasági. Alantasabb. Durvább. És durvábbak az emberek, a problémák, a megoldások.
A földbérlők nem tudnak bérleti díjat fizetni, lázadoznak. Egy háború jól jönne, de előbb le kellene törni a lázadókat. Az államtanácsos felhívja az alkirály figyelmét Iberinre, aki sajátos ideológiájával megoldhatná a problémát. Azt hirdeti, hogy Yahoo országában kétféle ember él: csuhok és csihek, vagyis gömb- és csúcsfejűek. És minden baj forrásai a gaz csihek. Az alkirály nem túl meggyőző ellenkezés után – mert ő nagyon is tudja, miféle embernek és eszméknek engedi át alattvalóit –, lelép. A piszkos munkát pedig elvégzi Iberin. Mire az emberek rájönnek, hogy a csihüldözéstől nem lesz jobb életük, a lázadást leverik. Az alkirály visszajön, itt-ott kiigazítja Iberin goromba intézkedéseit, például beszünteti a gazdag csih elleni bírósági eljárást. Azok a bérlők, akik azt hitték, hasznot húzhatnak a zavaros helyzetből, még kiszolgáltatottabbak lesznek. Most már jöhet a háború.
A gömbfejűek és a csúcsfejűek nem tartozik a Brecht-kánonhoz. A tandrámák – Badeni tandráma a belegyezésről, Aki igent mond, és aki nemet mond, A kivétel és a szabály – és az emigrációban született „nagy” darabok, mint A Horatiusok és a Curiatiusok, a Carrar asszony fegyverei, a Rettegés és ínség a harmadik birodalomban közti intervallumban született. De az emberi természet ugyanabban a gazdagságában mutatkozik meg, mint valamennyi darabjában. És az indulat, a valódi problémák szenvedélyes néven nevezése, hogy nyíljon már fel a szemünk, lássunk már tovább az orrunknál – az hamisítatlan Brecht.
Katona Kinga a próbán (A gömbfejűek és a csúcsfejűek)
.jpg)
