A lengyelek 60 éve a közmondásos barátság jegyében fordultak a magyar történések felé. Közismert, hogy az 1956. október 23-i budapesti felvonulás – ami a forradalom kezdetét jelentette – a lengyelországi politikai enyhülés melletti szolidaritási tüntetésként indult, ezt jelképezte a demonstráció egyik fő helyszíne, az 1848-as lengyel-magyar hős, Bem tábornok szobra, illetve a sajátos jelszó, amely tömören megfogalmazta a magyar emberek követelését: „Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!”.
Azt viszont kevesen tudják, hogy az 1956-os magyar forradalom rendkívül élénk visszhangot váltott ki a lengyel társadalomban. Az egész országra kiterjedő, teljesen önkéntes alapon szervezett lengyel társadalmi segélyakció a kommunista hatalom hallgatólagos beleegyezésével zajlott. A magyar forradalom számára az első külföldi segélyszállítmány Lengyelországból érkezett, és a Varsóból Magyarországra küldött vér-, gyógyszer- és élelmiszerszállítmányok mennyiségüket tekintve mindvégig az első helyen álltak a forradalom ideje alatt, jóval megelőzve a Nyugatról érkező segítséget. A lengyel lapok lehetőségeikhez mérten nagy terjedelemben és objektíven számoltak be a magyar forradalomról. Varsóban és az ország más városaiban magyar zászló lengett, a varsói egyetemisták pedig díszőrséget álltak a Magyar Kulturális Intézet előtt. A lengyel városok forgalmas utcáin és terein ládákat helyeztek el, amelyekbe a járókelők bőségesen szórták adományaikat. Voltak olyan lengyel városok, ahol az adományozóknak magyar kokárdát tűztek a mellére. A magyarok megsegítésére indított hatalmas segélymozgalom alkalmas volt arra, hogy félredobva az addigi semmitmondó sablonokat a szocializmust építő két nép barátságáról, visszatérjenek a hagyományos magyar-lengyel barátság eszméjéhez.
A magyar forradalom mellett számos gyűlést tartottak üzemekben, egyetemeken s más helyeken. A „harcoló magyar testvérek” melletti legnagyobb utcai tüntetésre Olsztyn városában került sor, amelyen tízezer ember jelent meg, és a résztvevők a helyi Vörös Hadsereg teret Magyar Felkelők terévé keresztelték át. Krakkóban 1956. november 5-én többezres néma tüntetést tartottak a második magyarországi szovjet beavatkozás elleni tiltakozásul és az elesett magyar felkelőkre emlékezve. A forradalom eltiprása és a kezdődő megtorlással szembeni nyílt tiltakozó megmozdulások egészen december 11-ig tartottak, további főbb helyszínek: Varsó, Toruń, Poznań, Bydgoszcz, Wrocław, Szczecin és Gliwice.
A lengyel társadalom emlékezetében a kommunista rendszer bukása előtt is mindvégig élő maradt a magyar forradalom.
Tovább erősíti a két nép barátságát, hogy a 60. évfordulót egy ősbemutatóval ünnepeljük Varsóban.
dr. Tischler János történész,
a Varsói Magyar Intézet igazgatója
(2016. szeptember 19.)
