-
Az ’56 utáni megtorlások idején járunk. Egy koncepciós perben halálra ítélik Tóth Ilonát, a 24 éves orvostanhallgatót. A vád: gyilkosság. Hogyan lesz egy fiatal nőből egy kirakatper főszereplője? Bűnös vagy ártatlan? Erről is beszélgettünk Vidnyánszky Attila rendezővel, a Tóth Ilonka című darab ősbemutatójának próbái alatt.
-
Ötödéves színművész hallgató Máté Gábor és Dömötör András osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kiss Andreaként a Körhintában debütált a Nemzeti Színházban, ahol a Galilei életében is játszik – immár az egyik anyai felmenőtől „megörökölt” művésznevén. Szilágyi Andor darabjában Tóth Ilona, az ’56-os forradalom és szabadságharc mártírjának szerepét ölti magára.
-
Jó napot… Verebes Ernő dramaturg vagyok, Szilágyi Andort keresem… Üdvözlöm, én vagyok… A Nemzeti Színházból telefonálok… Vidnyánszky Attila olvasta azt a forgatókönyvet, amit Tóth Ilonka tragédiájáról írt, és beszélni szeretne magával… Lehet erről szó?… Hogyne… Bármikor… Köszönöm…
-
Hirtelen egy abszurd helyzet válik normává, és mi teljes egészében elfogadjuk a világ őrültségét – mondja Valerij Fokin, aki Dosztojevszkij nálunk ismeretlen művét, A krokodilust állítja színre. Az ősbemutató rendezőjével beszélgettünk, és bepillantottunk egy próbájára is.
-
1956. október 23-án, kedd délelőtt Háy Gyula Varró Gáspár igazsága című darabjának a főpróbája folyt a Nemzeti Színházban (amely akkoriban a Blaha Lujza téren állt). A termelőszövetkezet kanászáról szóló darabot Major Tamás rendezte (a 26-ra kitűzött bemutatót elsodorták a forradalom eseményei). Délelőtt tartották a Salemi boszorkányok olvasópróbáját.
-
Beszélgetés – Kovács nagyapa mozijáról és a Nagykert rózsafáiról, a pélyi templom oltáráról és a velemi diófáról, a cannes-i életműdíjról és a szomszéd Margitkáról, az angolkisasszonyokról és a főiskolai felvételiről, mesterekről és pályatársakról - írja Bérczes László új könyvének fülszövegében. Beszélgetés a beszélgetőkönyvről a főszereplő és a szerző közreműködésével. Szeretettel várjuk az érdeklődőket november 4-én (pénteken) 19.00 órakor a Gobbi Hilda színpadon!
-
A Halj meg és nagy leszel után újabb zenés esttel, egy tragikomédiával lép a nézők elé Földes László Hobo. Az ártatlan milliókat, köztük sok százezer magyart is elnyelő és megsemmisítő Gulag világát dolgozza fel. Illetve annak egy kis abszurd szeletét: a rabokat felszólítják, hogy szereplőként vagy szerzőként vegyenek részt a november hetedikei, ünnepi műsorban. Éltessék azt, ami el akarja őket taposni. Személyes érintettségről, a lágerek társulatairól és az emlékezés fontosságáról beszélgettünk.
-
– Hobónak mindig vannak tervei! Felhív, küld egy sms-t vagy összefutunk, és már mondja is, mivel foglalkozik, amiből estet, darabot lehetne csinálni. Sőt, kiderül, hogy már írja is. Évek óta foglalkoztatta, hogy a Gulag táboraiban, a legkegyetlenebb körülmények között is születtek versek, dalok.
-
Valamilyen formában mindig foglalkoztatott a Gulag témája, vettem egy-egy könyvet, elolvastam, de talán most vagyok elég bátor hozzá, hogy szembenézzek vele – mondja Rácz József, aki A Gulag virágaiban Lenin megidézése mellett leginkább hivatalos szövegeket tolmácsol majd, és azokból olvas fel néhányat, amelyeket a rabok küldenek be, hogy a táborban méltó módon „ünnepeljék” meg november hetedikét. Ezek az alkotások a Gulag egyedülálló virágai.
-
Ez történt Magyarországon, ez történt a Nemzeti Színházban. 1956 rövid krónikája pktóber 25-től november 7-ig.
-
November 20-án vasárnap délután 17 óra 30-tól rendhagyó könyvbemutatónak ad otthont a Nemzeti Színház. Szilágyi Andor Tóth Ilonka című drámájának előadása előtt Szakolczai Attila Gyilkosság különös kegyetlenséggel című, most megjelent könyve kapcsán M. Kiss Sándor történész beszélget a szerzővel a dráma történelmi hátteréről. Az állítólagos Kollár-gyilkosságról, a Tóth Ilona és társai ellen folytatott koncepciós perről, a napjainkban is zajló Tóth Ilona-vitáról.
-
Kétségtelenül igaz, hogy ebben az interpretációban találkozik Kelet és Nyugat, és a Nyugat – képletesen és konkrétan – megöli a Keletet. Persze ezt azután teszi, hogy – megint csak képletesen és konkrétan – befogadta a Keletet. (Gerő András)
…olyan rítus zajlik, amely túlmutat nemcsak a történetmondó kukucskáló színház polgári eszköztárán, de a zenés színház intenzív, ám kissé laposan sematikus történelemképén is, s a színházat a közösségi-vallási cselekményekhez kívánja visszavezetni. (Horkay Hörcher Ferenc)
