Keresés A liberalizmus diszkrét bája kulcsszóra

Találatok a hírek között

• Jókedvből stílbravúr

  A cenzúra négy nap alatt engedélyezi a mű kiadását. A borító igencsak gyengécske rajzát (amely a kocsmába benyitó Fejenagyot ábrázolja) állítólag Petőfi készítette. A műnek nem volt sikere. Sőt hevesen támadták: a pozsonyi Hírnök kritikusa szerint a hölgyközönséget megbotránkoztató és elégetendő, a Honderű azt írta, „…ahelyett, hogy leereszkednék költő a néphez, melynek nyelvén szól, lealjasul a pórhoz…”

• Groteszk varázslat

  "Az előadásunkban megjelenő gyermek-zseni Petőfi újrateremti a világot. Számunkra ez a legfontosabb tulajdonsága. Ő képes volt arra, hogy egy banális falusi kocsmai verekedést briliáns nyelvi fordulatokkal jelenítsen meg."

• Nehéz emberek

  „Le kell szögezni: a próbák elején tartunk. Járkálunk, tapogatózunk valahol a lényeg körül, és persze reméljük, hogy képesek leszünk meg is ragadni. Mindig kínkeserves dolog a lényeget megfogni. De ez a munkánk. A keresés” – mondja Cserhalmi György, aki az apát, Pataki Istvánt játssza a Körhintában. Szerepről, alakításról nem beszél. Még nincs mit.

• „A szerelem nem válogat”

  Egy szerelmi háromszög szenvedő tagjának lenni hálátlan szerep az életben, de nagyszerű művészi feladat a színházban. Farkas Dénes szerint az általa alakított figura kudarcot vall ugyan, ám egy igazi tapasztattal gazdagodik.

• „A Körhintán nőttem fel”

  Egyszerre kemény parasztember és gyöngéd szerelmes – a Bíró Mátét alakító ifj. Vidnyánszky Attila nem a szerepértelmezéssel, hanem gyermekkori filmemlékeivel küzdött leginkább a próbák során.

• Mennyire retteg? Mennyire bátor?

   A Brand című Ibsen-dráma két próbája között találkozunk Trill Zsolttal. A címszerepet alakítja, de ez most, a próbafolyamat kellős közepén még csak ürügy a beszélgetésre. Sok minden szóba kerül a Brand kapcsán: gyávaság és bátorság, önzés és apaság, munka és lustaság...

• Honnan – hová?

  Márai Sándor már sikeres író, amikor 1940-ben Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója azt kéri tőle, írja színpadra friss művét, a Vendégjáték Bolzanóbant, hiszen a regény „remek színműtéma”. (Az adaptáció már csak az emigrációban készült el, Egy úr Velencében címmel.) Megszületett viszont a Kaland, amelyet a kor és a Nemzeti sztárjai – Rajnai Gábor, Tőkés Anna, Jávor Pál, Makay Margit – főszereplésével háromszázötvenegyszer játszottak.

• „Színházat – eredményesen – csak egy ember vezethet”

  Az alapítás, vagyis 1837 óta fontos szerepet játszott a politika abban, hogy ki lett a Nemzeti Színház igazgatója. Így volt ez 1848 előtt és után, a dualizmus idején, a két világháború között, majd 1945 után is – egészen napjainkig. Vezette a színházat városi hivatalnok, udvarhű intendánsok mellett színházi szakember, számos arisztokrata és jelentős színházi szaktekintély, rendező és színész is… Gajdó Tamás színháztörténész másfél évszázad direktorváltásait és azok hátterét, kulisszatitkait villantja fel.

• Politika, színház, máglya – Minden megvan

  A kritikus cikkeket olvasva úgy tűnik, van olyan színházi alkotó, akitől szinte elvárás, hogy politizáljon a rendezéseiben, míg mások esetében ez felháborító skandalum. (Lévai Balázs) Tompos Kátya valamennyi színpadi pillanata lenyűgöz. Blaskó Péter a Johannát vigasztaló, végül magára hagyó Domonkos testvér szerepében remekel. (Ostovits Ágnes)

• Én vagyok János vitéz - Te is lehetsz János vitéz

  Vidnyánszky gyönyörű kivitelezésű előadásával az a legfőbb bajom, hogy nem bízik eléggé a szövegben. Mindent bedob, hogy megnyerje a nézőt, de ennek ára sokszor a költemény elvesztése. (Lévai Balázs) Az erdélyi Mátray László pillanatnyilag minden bizonnyal a legdaliásabb művész a magyar nyelvterületen. Igazi hős, remekül mozog, gyönyörűen beszél, s ha lehetőséget kap, igazi drámát képes izzítani. (Osztovits Ágnes)

• Egymásra is reagálva - Osztovits Ágnes és Lévai Balázs évadértékelője

  Megnézték és megírták. Osztovits Ágnes és Lévai Balázs hónapról hónapra véleményt mondott a Nemzeti Színház előadásairól a magazin hasábjain. Két szerzőnkkel egy évad tapasztalatairól beszélgettünk – alkalmat adva arra, hogy egymás gondolataira is reagáljanak.

• Fény­keresés

  A világ legtöbbet játszott kortárs drámaírója, Jon Fosse, először a pénz miatt kezdett bele egy színdarab megírásába. Harminchárom színpadi művét negyven nyelvre fordították le, a bemutatók száma meghaladja az ezret. A regényeivel is világsikert arató norvég szerző a Nemzeti Színház meghívására 2014 tavaszán a MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó) vendége volt. A norvég íróval drámáinak magyar fordítója, Domsa Zsófia beszélgetett.