-
A szecsuáni opera előadását követő nap délutánján az érdeklődők tovább ismerkedhettek egy többszáz éves távolkeleti hagyomány mai továbbélésével, este pedig a MITEM díszvendégének szóközpontú előadását láthatták, Nevek erdejében címmel.
-
Cyrano-premier: kis orr, nagy színház? MITEM: a közönség problémája. Nézőpontok: drMáriás, Száraz Miklós György. A Nemzet Színésze: interjú Almási Évával. Portré: Rácz József. Színháznovella: Térey János írása. És sok egyéb olvasható még a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.
-
Ki ajánlotta Törőcsik Mari pártfogásába Tóth Augusztát? Ki óvta meg Schwajda György szigorától a színésznőt? Hová tűntek a filmesek a színházakból? Mi az, ami a színészeket és a kamaszokat egyaránt doppingolja? Miért nem érdemes szerepálmokat kergetni?
Tóth Auguszta mesélt.
-
„Lehet, hogy vannak egyéniségek, de én nem vagyok az. Jó felügyelettel biztosan nagy dolgokra lennék képes, de úgy vagyok vele, hogy törődjön mindenki a saját dolgával” – mondja Varga József. Az esztergályosból lett színész, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapítóinak egyike az életéről, pályájáról vall, és közben az is kiderül, mit adhat egy jól időzített Ady-vers, és miért nézte éjszakánként a Lear királyt a tévében.
-
Lehetett volna tanítónő? Ki volt Kétely tanár úr? Hogyan lehetséges, hogy az első nagy kudarcnál nagyobb szerencse aligha érhette volna? Milyenek voltak a szédítő évek? Mitől riadt meg és miért gondolta, hogy mindent fel kell rúgnia? Erről is mesél Söptei Andrea.
-
Oroszország legpatinásabb teátrumát, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházat vezeti Valerij Fokin. Az ő rendezésében láthattuk a MITEM-en A játékos című Dosztojevszkij-regény adaptációját Zéró liturgia címmel. A Roulettenburgban játszódó mű helyszínét a rendező egy hatalmas rulett kerékre helyezte.
-
A színházi előadások erőteljesen hatnak ránk, nézőkre, észlelésünk megújul, és egész másképp kezdünk érteni mindent – ez a legelső feltétele annak, hogy kilépjünk a rabszolgaságból: másképp érteni, még mielőtt másképpen látnánk, és máshogyan cselekednénk. De minden a nyelvvel kezdődik… Minden, ami a nyelvet érinti, a legmélyebb rétegekig hatol. A könyvek, a színház arra szolgálnak, hogy felébresszenek és örömmel töltsenek el minket. Egy érzékelésbeli forradalomra várunk. Egy ébredésre. Hogy kilépjünk az álmatagságból, a hipnózisból és a világból, amit nekünk előre gyártottak.
-
Azzal, hogy a Nemzeti Színház Tóth Ilonka című produkciója látható 2016. október 21-én Varsóban, olyasmi történik, amire még nem volt példa. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc lengyelországi megemlékezései sorában először kerül sor színházi eseményre.
-
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziget. De nem csak olyan tényleges, víztől ölelt parti szikla, hanem képletes is, ami az ember lelkében él. Ahova, ha megbántódik, visszavonul, és kizárja a világot. Becsukja az ajtót, és a világ kint reked, minden zűrjével, zajával együtt.
-
Györgyi Anna nem gondolja, hogy magánemberként különösebben érdekes lenne, viszont színészként eddig is nagyon sokféle szerepben megmutatkozhatott. Legfőbb erényének a formálhatóságát tartja. Ennek köszönhetően megúszta a beskatulyázást. Soha nem kérne magának semmilyen szerepet, még akkor sem, ha kérhetne.
-
A Családháló.hu online családi magazin ünnepi hangversenye az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából a Nemzeti Színházban.
-
Fehér Tibor a Nemzeti Színház egyik legfiatalabb és a fiatalok között az egyik legsikeresebb művésze. Azt mondja, neki még a bukás is jókor jött. Szerinte minden egyes előadásba bele kell dögleni, csak akkor ér valamit ez az egész színészmesterség. Amikor leültünk beszélgetni még „csak” Farkas-Ratkó-díjas volt, mire az interjú elkészült, már Junior Prima lett.
