JEGYPÉNZTÁRUNK ÜNNEPI NYITVATARTÁSA:
December 21-22-23-án, valamint december 27 és 30 között 10.00-18:00 óráig. December 24-25-26-án, december 31-én és január 1-én zárva.
Emlékműsor és a Nemzeti Színház előadása a hazai táncházmozgalom első prímása tiszteletére
Nagyszínpad - 2016. december 21. (szerda), 19 óra.
Halmos Béla (1946-2013) prímás, népzenekutató a táncházmozgalom egyik alapítója, “motorja”, első prímása idén lenne 70 éves. Az ő tiszteletére és emlékére a “Betyárjáték” szereplői és munkatársai kétrészes előadást állítottak össze.
Halmos Béla
Az est első részében (55 percben) filmbejátszásokkal idézik meg Halmos Béla színes egyéniségét a vásznon, a színpadon pedig zenei- és táncprodukciók kerülnek bemutatásra.
Vendégek
Sebestyén Márta, Gryllus Dániel, Ferenczi György és a Rackajam, a PG Csoport, Koncz Gergő és Kerékgyártó Gergelynépzenészek, - akik együtt mondanak köszönetet azért, hogy Halmos Béla 40 év munkájával létrehozta és felépítette a magyarországi táncházmozgalmat: szórakozva tanulni! Az UNESCO 2011-ben a szellemi világörökség részévé nyilvánította a magyar táncház-módszertant.
A szünet után, az est második részében (80 percben) barátai és munkatársai a Nemzeti Színházban is látható Betyárjáték előadást mutatják be a Nemzeti Színház közönségnek. Ebben a fergeteges produkcióban is feltűnik hegedűjével Halmos Béla a filmvásznon muzsikálva, a színpadon pedig szellemiségéhez hű, kirobbanó, őszinte, tánc és zenei produkciót láthat a közönség, emlékezetes filmrészletekkel, Szomjas György rendezésében.
Halmos Béla
1946-ban született Szombathelyen. 1970-ben építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1970 és 1972, majd 1979 és 1982 között dolgozott várostervező építészmérnökként a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben.
Kisgyermekkora óta zenélt, a népzenével komolyabban 1969 óta foglalkozott. Előadóművészként kezdetben a Sebő-Halmos duó tagjaként, majd a Sebő együttes alapító tagjaként tevékenykedett. 1991-től volt a Kalamajka Együttes prímása. 1972 és 1979 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla Néptáncegyüttesének volt zenekarvezetője.
Elindulásától kezdve tevékenyen részt vett a táncházmozgalomban – zenészként, oktatóként, szervezőként, népzenegyűjtőként és kutatóként egyaránt. Az MTA Népzenekutató Csoportjának, majd az MTA Zenetudományi Intézetének külső munkatársaként Martin György megbízásából a népi tánczene körébe tartozó hegedűdarabok lejegyzésével, zenekari partitúrák készítésével és felvételek archiválásával foglalkozott. Több mint egy évtizeden keresztül gyűjtötte Ádám István széki prímás és zenekarának anyagát, amelyből végül kandidátusi disszertációja is született. A zenetudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1987-ben kapta meg. 1992-től a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa, itt létrehozta a Hangszeres Népzene Kutató Csoportot. 1999-ben kezdte el a Táncház Archívum szervezését, amelynek 2000-től haláláig vezetője volt. Az Archívum 2001-ben a Hagyományok Házába került át.
Munkaidején kívül különböző népzenei és néptáncos rendezvények állandó résztvevője, szervezője, szakmai partnere, zsűrizője volt. Tagja volt az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsa Zenei Szekciójának, a Magyar UNESCO Bizottság Kulturális Albizottságának, a Kossuth és Széchenyi Díj Zene- és Táncművészeti Albizottságának. A Táncházi Kamara (ma Táncház Egyesület) első elnöke, majd elnökségi tagja, a Magyar Zenei Tanács alapító tagja. A Hagyományok Háza Baráti Köre közhasznú egyesület elnökeként is tevékenykedett annak 2007-es megalakulása óta. Televíziós műsorok, önálló filmek zenei rendezője, szerkesztője és népzenei szakértője volt a rendszerváltás után.
Előadóként számos hangzóanyagon szerepel, népzenei kiadványokat is szerkesztett. Tanulmányok, önálló kötetek szerzője a népi hangszeres tánczene és a táncházmozgalom témakörében.
