-
Törőcsik Mari 80 éves. A Körhinta Marijaként robbant be a köztudatba 1956-ban, és még ma is játszik színpadon, filmen. Kivételes pálya az övé. A magyar színjátszás és a magyar film meghatározó egyénisége. Az egyetlen, aki magyar színésznőként világsztár lett. Közel 130 színházi és száznál több filmszerep, rádió és tévéjátékban nyújtott alakítás fűződik a nevéhez. A Nemzeti Színház társulatának tagja volt 1958 és 1979 között, majd 2002-től újra – vagyis immár 33 éve.
-
Azt gondolom, hogy a Hamlet a mai világban mindenképpen egy kényelmetlen, veszélyes útnak a választását jelenti. Beleértve azt a kényelmet, amit ma az egész fogyasztói világ jelent. Hiszen kevésbé vagyunk gondolkodó lények azáltal, hogy a fogyasztói társadalom rabjai vagyunk. A függőség óriási. Elsősorban a high-tech-től és a médiától vagyunk függőek, és pont ezek manipulálnak a legjobban. Ezt én legalább olyan súlyosnak gondolom, mint a kábítószerektől való függőséget.
-
"Ha megismered önmagad, akkor te – mint a nagy egész része – az egészre is hatni tudsz. Ez a belső útkeresés számomra nem köldöknézést jelent, hanem a világ működésének, lényegének a kutatását. Engem ez foglalkoztat leginkább a művészetekben, a zenében, a táncban, a színházban. De önmagam megismerését természetesen nagyban segíti a környezetemmel, a nézőkkel zajló állandó dialógus."
-
2015. március 23-tól a Nemzetiben. Ez a dráma egyrészt nagyon pontos látlelet egy lecsúszástörténetről, másrészt átfogó kép az élet egészéről, arról például, milyen picinységeken múlnak dolgok, aztán életek.
-
A világirodalom leghíresebb szerelmi történetét, Shakespeare lovestoryját tervezi bemutatni a Nemzeti Színház. Összeállításunk ehhez kíván kedvcsinálót nyújtani. Hogyan is alakult a dráma magyarországi színpadi karrierje 1844 óta? Milyen filmes feldolgozásait ismerjük és szeretjük? Vajon nemzedékek harcának tekintik színészpárok a művet? A Nemzeti Színház nemrég elhunyt művésze, Törőcsik Mari 1971-ben játszotta Júliát – az ő alakítását is megidézzük.
-
Oroszország legpatinásabb teátrumát, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházat vezeti Valerij Fokin. Az ő rendezésében láthattuk a MITEM-en A játékos című Dosztojevszkij-regény adaptációját Zéró liturgia címmel. A Roulettenburgban játszódó mű helyszínét a rendező egy hatalmas rulett kerékre helyezte.
-
Mindenki azt mondja, hogy a Csongor és Tünde „nehéz”. De nekem sosem ez jutott róla eszembe, hanem az, hogy mennyire közel áll hozzám, amit Vörösmarty a szerelemről gondolt - mondja Ács Eszter, Tünde alakítója. Nekem pedig folyton az járt a fejemben a szerepre készülve, hogy Vörösmarty drámája valójában költészet és nem színház - veszi át a szót Fehér Tibor. Hogyan lehet majd ezt a költői szöveget jelenetekké alakítani?
-
Valamiképpen minden színre vitt dráma által gyarapodik a színész tudása, érzékenysége. Nyilván hatnak egymásra a párhuzamosan futó szerepeink, sőt, évekkel később is érezhető ilyesmi. Nekem az is sokat segített, hogy ugyanabban a darabban más karaktert játszhattam. Mindjárt jobban értettem az újabb szerepem, ha ismertem a többiekhez való viszonyom, és tudtam, mit gondoltam a játszott személyről, amikor a másik szemszögéből láthattam. Sőt, utólag is foglalkoztat egy-egy szerep.
-
Csak saját darabjait rendezi Valère Novarina, akinek már életében a Comédie Française repertoárjába került egy műve, ami ritka kivétel. Az Avignoni Fesztivál rendszeres résztvevője. A francia színház egyik megújítója. Különleges színpadi nyelvet alkotott, esszéiben költői képekben fogalmazza meg a színház, a színészet lényegét. Két előadása látható a MITEM-en. Márciusban nyílt próbán és pódiumbeszélgetésen találkozhatunk vele.
-
A nyitás szükségességéről, a nemzeti és a korszerű fogalmáról, a válogatás szempontjairól, beszélgetett sok más mellett Vidnyánszky Attila főigazgatóval Kornya István a Nemzeti Magazin főszerkesztője. Az apropó természetesen az első Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM (Madách International Theatre Meeting).
-
Mondjuk így, jelen időben, mintha itt lenne még köztünk. Ahogy a pályatársait, barátait, személyes ismerőseit hallhattuk a napokban beszélni róla, az olyan volt, olyan eleven és részletgazdag, mintha csak a tegnapi sztorit mesélték volna. Így volt ez az emléktáblájának avatásán a Kálmán Imre utcában, és a Nemzeti Nagyszínpadán is, a tizteletére rendezett gálaesten. Az volt az érzésünk, mintha bármelyik pillanatban ő maga is betoppanhatott volna, hogy mondjon egy új, még izgalmasabb történetet.
-
Idén emlékezünk meg az angol nyelvű drámairodalom géniuszának, William Shakespeare halálának 400. évfordulójáról. Nem telik el színházi évad Shakespeare nélkül, művei ma is örökérvényűek, ami hallhatatlanságát bizonyítja. Tehát Shakespeare él! Az ünnepi évben a Nemzeti Színház, a British Council és a Brit Nagykövetség angol nyelvű színjátszó versenyt hirdet számotokra, a British Council Shakespeare Lives nemzetközi programsorozatának részeként.
