-
Van egy abszurd alaphelyzet: a színészek kilépnek a színpadra, mintha elkezdődne az aznap esti előadás, de nincs meg a súgó, és ők nem tudják a szöveget. Mindezt egy absztrakt nyelvezettel – és bízunk benne, humorral – játsszuk el. Ha a néző az első percekben ráérez erre a stílusra, ha rááll a füle, akkor Shakespeare-rel szólva rájön: „őrült beszéd: de van benne rendszer”.
-
Augusztus 20-án, a magyar államalapítás és Magyarország fővédőszentje, Szent István király tiszteletének ünnepnapján adja elő a budapesti Nemzeti Színház és a Zsuráfszky Zoltán által vezetett Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Csíksomlyói passió című előadást Vidnyánszky Attila rendezésében a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.
-
Az ókori olimpiák eszméje adta az ötletet Theodórosz Therzopulosznak és egy sor rendezőtársának ahhoz, hogy életre hívják a Színházi Olimpiát. Az elsőt 1994-ben a görögországi Delphiben rendezték – a hely szelleméhez igazodva az antik görög tragédiákkal a középpontban. A tizedik olimpiának Magyarország ad otthont 2023 tavaszán, nyarán. A világ színházi központja néhány hónapra hazánk lesz. Sok száz nagyszerű külföldi előadás, esemény várja majd a közönséget.
-
A Szentivánéji álmot valóban olyan gyakran játsszák, és olyan sokan foglalkoztak már vele, hogy azt gondolhatnánk, erről a darabról már szinte mindent tudunk, igazán új dolgokat nem lehet benne felfedezni. Kialakult sok sztereotípia is ezzel kapcsolatban, hiszen legtöbbször könnyed, vidám tündérmesének fogják fel, amelyben a komikum keveredik a buja szexualitással, szerelmes emberek és féltékeny istenek bolyonganak egy álomszerű erdőben, de végül minden a helyére kerül, és mindenki megtalálja a maga párját. Úgy érzem azonban, hogy ez az olvasat csak a szöveg felszínét súrolja, leegyszerűsítve a darab mélyebb, drámai értelmezését.
-
Egyidős vagyok a szerepemmel, hiszen Csermlényi Viktor is hetvenegy éves, ráadásul mindkettőnknek nehezen megy az éneklés, igaz, más-más okokból. Neki már, nekem még. Csermlényi Viktor világhírű operaénekes, aki pályája során bejárta a nagy színpadokat, és a Covent Gardentől eljutott… Pesterzsébetig.
-
Magyaros betyárleves gazdagon – ez a produkció műfaja. Vagyis amolyan előadóművészeti mindent bele. Zene, tánc, próza, árnyjáték és film keveredik a Betyárjátékban. És akik a régi receptet új felfogásban lefőzik: Szomjas György rendező és Ferenczi György zenész, a Rackajam zenekar vezetője.
-
Valère Novarina, a grafikusként és festőként is ismert drámaíró és rendező színpadi művei világszerte jelen vannak a színházak műsorán és a nemzetközi fesztiválok programjában. Magyarországon a debreceni Csokonai Színház társulatával 2009-ben mutatta be a Képzeletbeli operett című darabját, amely öt estén át a párizsi Odéon színpadán is látható volt.
-
Madách Imre Az ember tragédiája (1864) képzeletbeli előadásának színpadi látványterveit készítették el a Soproni Egyetem Kreatívipari Intézete hallgatói Tóth Kázmér irányításával.
-
A színes esernyőiről és kulturális sokszínűségéről ismert Temesváron játszódik az a közelmúltbeli drámai történet, amit a Temesvári Állami Német Színház és a bukaresti Állami Zsidó Színház koprodukciójában láthattunk a 12. MITEM első hétvégéjén. A Sidy Thal című előadás egy megtörtént esemény kapcsán szembesítette a nézőket fontos kérdésekkel.
-
Fanyar humorú, groteszk játék, amely egy végletekből összeálló, vérben és erőszakban fogant ország születését tárja elénk. Mexikó ismét letette névjegyét a MITEM-en, két évvel ezelőtt már láthattunk az óceánon túlról érkező előadásokat, és ezúttal is megvillant a budapesti közönség előtt az az erőteljes expresszivitás, amely a mexikói színháznak – úgy tűnik – sajátja. Felkavaró, elgondolkodtató előadást láthattunk.
-
"Mert mi bölcsek, úgy szeljük a világmindenség óceánját – pokloktól a szférák muzsikáló gyűrűi felé –, mint a megsebzett bálnák, akik életük végéig hátukban hordozzák az eltörött szigonyokat..." (Józsa Péter Pál)
-
A 2023-ban Budapesten megrendezendő Nemzetközi Színházi Olimpia a globális színházi fesztiválok között a legfiatalabb, de megtalálta saját profilját azzal, hogy visszatért a modern kori olimpiák eredeti eszményéhez, és a résztvevők versengésénél előbbre tartja a kulturális találkozást. Létezhet-e korszerűbb gondolat ennél az ideológiai elkülönülés és az engesztelhetetlen kultúrharc korában?
