A TÍZPARANCSOLATRÓL

A beszélgetés csak hanganyag formájában hozzáférhető ITT.

Bevezetésül álljon itt egy korábbi Kornis-interjú rövid részlete.

Nem vagyok filozófus, nem vagyok pszichológus, nem vagyok teológus, nem vagyok hívő. Nem tartozom egyetlen vallási közösséghez sem. Sem formálisan, sem lélekben. Nem értek a kérdéshez, ha szabad így fogalmaznom, jóllehet életem legfontosabb kérdése. Olyasmiről van szó, amivel kapcsolatban az álláspontom ma más, mint akár csak néhány évvel ez előtt volt. Egy biztos: a kérdés – mondjuk így, röviden: az istenkérdés – életem legfontosabb kérdése.

(…)
Arra jöttem rá, hogy az utóbbi kétszáz év valamire való elméi egész életüket kétségbeesett magányban töltötték, mert megpróbáltak nem belekapaszkodni Isten létezésének a feltételezésébe. Ebből egyébként nem következik, hogy Isten, vagy amit így hívunk nincs; de abban egész biztos vagyok, hogy tisztességesebb, és magamra nézve gyümölcsözőbb ha nem tételezem hogy létezik. Általában véve ez olyan kérdés, amit én a titkok kategóriájába sorolnék. Hogy egész pontos legyek, a „minden bizonnyal titok" kategóriája ez.

(…)

Kornis Mihály: Az istenkérdésről

Révai Gábor mélyinterjúja nyomán In: Isten arcai 2004. Jonathan Miller kiadó

(2009. június 04.)