Vissza a hírekhez
A címszerepben Schell Judit
A Hermelin színlapját olvasva, szerintem sokan gondolják, hogy Tóth Hermin, azaz Hermelin, nem is lehetne más most a Nemzeti Színházban, hogy ez egy szereposztás telitalálat. Te mit gondoltál erről, amikor megtudtad, hogy rád osztja a színház a szerepet?
A darab nagy szerepei igencsak összetettek. Ha jól látom, akkor sok, szélsőséges érzelem közti váltást igényelnek. Hogyan lehet az ilyen szerepeket jól próbálni?Úgy, hogy a sokféleségből mindig kiragadunk valamit, különválasztjuk a színeket - én legalábbis így Ha azonnal egyszerre próbálnék minden árnyalatot, akkor lényegében nem próbálnék semmit. A mostani szakaszban például a drámai oldalát próbálom a szerepnek, aztán majd a könnyedebb, vígjátéki vonulatot. Jó külső kontroll kell hozzá, aki képes meglátni, amikor az egyik árnyalat már megszületett és lehet keverni hozzá a másikat. A végére remélhetően megszületik ennek a sokféleségnek az egysége. Mindenesetre ezek a leghálásabb szerepek, ha sikerül az embernek jól eljátszania.
A "külső szemetek" engem arról győzködött, hogy miután ez egy színészdarab, a rendezőnek itt legfeljebb valami közlekedésrendészeti lebonyolító feladatot kell csak végeznie amit én persze nem hittem el, és figyelve a próbákat kiderült, hogy minden szituációt, minden mondatot hihetetlen aprólékossággal elemez. Elégedett vagy vele?Nagyon jókat mond a Tamás, és nem általánosságokat. Plasztikus, érthető instrukciókat ad, olykor igencsak vehemensen, én nagyon elégedett vagyok vele, sokat segít.
Eltűnődtem, egy párhuzamon: milyen izgalmas, talán frivol lehetett a darab születésekor Tóth Hermin figurája a nézőknek, hiszen sok mindent vállalt, ami eltért a társadalmi konvencióktól. Például egyedül nevelte a gyermekét, ahogy te is. Ez akkor valószínűleg botrányosabb dolognak számított, mint manapságNem is tudom, a saját példám alapján mondhatom, hogy a XXI. században sem olyan magától értetődő dolog ez. Sok-sok interjúban kaptam első kérdésként, hogy hogyan tudtam egyeztetni a szakmát a gyerekneveléssel, hogy ilyen fiatalon szültem, és így tovább. Szerintem ma is bonyolult. Illetve annakidején is szervezés kérdése lehetett mondjuk Tóth Herminnek egyeztetni a gyereknevelést a színházzal, a magánélettel, a szórakozással, ahogy nekem is. Sok mindenről le kellett mondanom és sok segítséget el kellett fogadnom. Természetesen én is akartam szórakozni, de nem akartam, hogy a gyerekem bármiben is hiányt szenvedjen, ez egy folyamatos küzdelem. Én talán annyival voltam jobb helyzetben, hogy szerintem én a Radnóti Színházban jobb helyzetben voltam, mint Tóth Hermin, Szomory szerint, a Vígszínházban.
Ez a szál szerinted érdekes mai nézők számára is?Szerintem nagyon is mai és aktuális darab ez. Azt kell pontosan tudni, hogy miért jelenik meg Tóth Hermin Pálfi Tibornál. Az a cél lebeg előtte, hogy a gyerekét otthagyja az apánál, és ezért hajlandó belemenni újra a veszekedésekbe, azért hurcolja meg magát a volt szeretője előtt. Egymás húsába marnak, közben persze újra megérinti őket a régi érzés is. És mindezt olyan fantasztikus nyelven fogalmazza meg Szomory, hogy a szöveg már-már egy partitúra, inkább emlékeztet zeneműre, mint szövegkönyvre. Tele pianókkal, fortissimókkal, erős ritmusokkal. Egy biztos, nem adja magát könnyen.
Munkás, élvezetes próbákról beszélnek a kollégák.Azt hiszem én is, hogy jó úton haladunk, de indokolt az óvatos fogalmazás, hiszen annyi minden történhet még. Remélem, hogy nem térünk le ezekről a sínekről.
Milyenek a partnerek? Stohl András maga mondta, hogy jól tudja, ő nem az a tipikus Pálfi Tibor.Számára ez inkább emberileg lehet nehéz, hiszen Pálfi, Kaszás Attila szerepe volt. Szakmailag inkább izgalmas kihívás. Első olvasatra valóban, talán kevesen gondolnának rá, de egy színész számára az ilyen feladat ajándék, hiszen kiléphet, akár saját sztereotípiáiból is, új színeket mutathat meg. Eöri Szabó Zsolt
(2007. április 27.)