A csendek titka

- Részleteznéd, hogy mitől ilyen nehéz? - Például a félmondatoktól. A Boldogtalanok minden szereplője bonyolult személyiség. Ugyanakkor a szerző a mondataik nagy részét nem fejezte be. Ahogy az életben sem mondjuk végig mindig a mondatokat. Sok a "pont, pont, pont" a szövegben, és sok a csend. De a színésznek - természetesen - minden pillanatban tudnia kell, hogy ki miről beszél, vagy éppen miről hallgat. A csöndeknek igen fontos szerepük van, de a csönd csak akkor játszható el, ha a próbák során sikerül megfejtenünk a csendek titkát. Ugyanakkor a szerző sok instrukciót is szúrt a szövegbe, hogy kit, hová visz az indulata, ezeket szintén figyelembe kell venni. - Igazi színészi feladat. Milyennek látod a szerepedet? - Isteni szerep, ahogy - szerintem - kivétel nélkül mindegyik az ebben a darabban. Minden szereplőnek megvan a sorsa, a tragédiája. Én Huber Vilmos (László Zsolt) szeretőjét, élettársát játszom. Az életünk állandó küzdelem. - Akkor miért élsz vele? Ezt kérdezi tőled a darab elején Huber édesanyja is (Törőcsik Mari). Azt válaszolod, hogy azért, mert gyereked van tőle. - Igen, de ez csak egy dolog a sok közül. Ezer más is köt hozzá, ahogy az lenni szokott a kapcsolatokban. Nehéz megfejteni, hogy miért is élünk együtt valakivel, hogy mi az a szoros kötelék, ami az embert a párjához fűzi. - Hogy érzed, milyen lesz az előadás? - Erre nekem nem illik válaszolnom... Az biztos, hogy nagyon jól munka folyt a próbákon és nagyon várom már a bemutatót. (Kép és szöveg Eöri Szabó Zsolt)

Az előadás színlapja

(2005. október 20.)