A Nemzeti Színház hírei

Bizonyos helyzetek szembejönnek velem a mindennapi életben, az utcán, az üzletben, amiből aztán összeáll egy téma, amiről beszélni szeretnék. A Misericordia előtt, például, egyszer a fiammal kórházban voltam, ahol kivizsgáltak. A kórteremben láttam egy autista kisfiút, aki állandóan a saját tengelye körül forgott, és a szűntelen mozgásban átragyogta őt a boldogság. Ennek az őrült és mégis örömteli táncnak a képe ébresztette fel bennem a vágyat, hogy elmeséljek egy történetet, aminek középpontjában, az élet és a művészet e szünet nélküli tánca áll...

A szamár nemcsak egy haszonállat az emberiség történetében, hiszen rengetegféle kulturális jelentés tapadt a nevéhez. Ezekbe is belegondolhattunk a MITEM 6. napján, amikor a színházi találkozó kísérőprogramjai között Asino (szamár) címmel, az orosz színházi alkotó, Anatolij Vasziljev 2017-ben készült filmjét láthatták az érdeklődők az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Taub János (1927-2010) Kossuth-díjas rendező, színházcsináló, színészpedagógus. A Nemzeti Színház és az egykori Kelemen László Színkör tagjai Budapesten az V. kerületi Zoltán utca 6. szám alatt, a rendező egykori lakóhelyén, emléktáblát avattak fel.

A nemzetközi színházi találkozó programjának legmeghatóbb pillanatai minden bizonnyal ezen a napon érték a közönséget, a MITEM 5. napját ugyanis a Törőcsik Marira való emlékezésnek szentelték a szervezők. Nem véletlenül volt ez az időzítés, hiszen szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját, Az ember tragédiája 1883-as ősbemutatójára emlékezve. Törőcsik Mari személyében a magyar színház- és filmművészet egészen kivételes egyénisége előtt rótták le tiszteletüket a színházi élet legkülönbözőbb képviselői.

Mellszobrot állítottak Herczeg Ferencnek a magyar dráma napján, kedden a Nemzeti Színház épületében. A két világháború közötti korszak legnépszerűbb íróját megörökítő művet Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Takaró Mihály, a Herczeg Ferenc Társaság elnöke leplezte le.

A szó legnemesebb értelmében komédiás kedvű előadást láthatott a MITEM 4. napjának közönsége a portugál São João Nemzeti Színház produkciójában. Samuel Beckett Godot-ra várva című darabját hozta el a találkozóra társulat, Tompa Gábor rendezésében. Az ír szerző legtöbbször játszott művét a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezetője is többször színre vitte már pályafutása során, legelőször éppen ír színészekkel, Belfastban. A portugál verzió igazán játékosra és élettelire sikerült.

Léteznek-e még „megszelídítések” a kapcsolatainkban? Tette föl a kérdést a MITEM harmadik napjának programja, amely hazai erőkkel folytatódott. Szabó Magda Az ajtó című művének új adaptációját a Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház koprodukciójában állította színpadra Szabó K. István. A nyári gyulai bemutatót követően most került kőszínházba a darab, a budapesti premier a MITEM „előzenekara” volt, szeptember 16-án.

Nemcsak Szophoklész alkalmas arra, hogy az általa elmesélt történetet „kortalanítsák” a színházi alkotók, a másik, korban mintegy ezer esztendővel fiatalabb géniusz, Shakespeare is méltó párja az antik szerzőnek a modernségben. A MITEM második napján két, egymással összefüggő kísérőprogramon is szembesülhetett ezzel a színházkedvelő.

Az összművészet motoszkált kulcsszóként a fejemben mindjárt az első napon, amire még az is nagyszerűen rímel, hogy a találkozó ideje alatt két kiállítás látható a Nemzeti Színház közönség-tereiben... Arról, hogy mi is lehet ennek a szónak a valódi tartalma, nagyszerűen tanúskodott az idei MITEM első előadása, Robert Wilson Oidipusza, és igazán hitelesen beszélt az előadás egyik kitűnő színésze, a görög Lydia Koniordou.

Egy csodálatos előadás élményével lettek gazdagabbak, akik a MITEM-en látták az Ön által rendezett megrendítő Oidipuszt. Ennek fényében különösen szomorú, amiről írnom kell Önnek – fogalmaz Vidnyánszky Attila Robert Wilson nyílt levelére.