A Nemzeti Színház hírei

„Addig szeretnék élni, amíg meg nem halok. De addig élni szeretnék!” – szokta mondani az április 15-én 90 éves Bodrogi Gyula. Születésnapja jó alkalom lenne a mérlegkészítésre, de ő visszatekintés helyett inkább előre nézne. Jókedvűen játssza szerepeit, amiből jó pár van. Színpadra lépés előtt mindig elmond magában egy kis fohászt, és egy életen át szem előtt tartotta: hagyni kell a közönséget is játszani.

Szokás mondani egy-egy színészről, hogy mindent tud. Bodrogi Gyula esetében ez semmiképpen sem holmi udvarias fordulat. Ő pontosan ilyen. SZÍNÉSZ. Abban a pillanatban, ahogy belép a próbaterembe, ahogy megjelenik a színpadon: figyelni kell rá. És ő pontosan tudja, mit kell tennie azért, hogy ez meg is történjen. De ezzel nem él vissza. A nagy egész része tud lenni, de a legkisebb alakításában is főszereplő. 

Ferencváros József Attila Díja idén Pintér Szilvia drámapedagógus kollégánké lett, aki - mint mondja - második otthonnak tekinti Ferencvárost, hiszen az általa alapított, vezetett SziluArt Műhelynek ott a rezidenciája. Az alkotóműhely olyan fiatalokkal foglalkozik, akik szeretnék fejleszteni színjátszás, ének- és tánctudásukat, valamint beszédtechnikai készségüket, szeretnének jártasságot szerezni a színház-előadóművészet területén.

Új oldaláról ismerhette meg a budapesti közönség Avtandil Varszimasvili társulatát, amely ezúttal nem egy klasszikus-adaptációt, hanem kortárs feldolgozást hozott a MITEM-re. A lovakat lelövik, ugye? leginkább az azonos című, Sydney Pollack rendezte amerikai filmklasszikusból ismerhető, ám a grúz rendezőnek sikerült tökéletesen a saját közegéhez és napjainkhoz idomítania a jól ismert történetet.

Megrázó pillanatok, felkavaró szenvedélyek, a boldog-boldogtalanság figurái, finoman groteszk humorral átitatott helyzetek, lírai látlelet a szerelemről. Így lehetne összefoglalni a márciusban eltávozott rendezőnagyság, Rimas Tuminas hattyúdalát. Az Anna Karenina előadását Izraelből hozta el a MITEM-re a Gesher Színház, amely először járt itt, de remélhetőleg nem utoljára.

Meghívót kaptunk a Magyar Írószövetségtől a "Nyelv, színházi nyelv, színházi nyelvújítás" című disputa sorozatuk második alkalmára. A meghívót nagy szeretettel adjuk tovább, annál is inkább, mert most Sík Sándor István király című művéből készült bemutatónk adja a témát: Szakralitás és színházi nyelvújítás. 

Folytatva a MITEM „görög minifesztiválját” három modern mű olvasatát láthattuk Theodórosz Terzopulosz és egykori tanítványa, Szavvasz Sztrumposz rendezésében. A görög mester sajátos formanyelve átütő erővel gazdagította Brecht, illetve Beckett jól ismert darabjait, ahogy Szavvasz Sztrumposz hasonló eszközökkel színre vitt Sirály-adaptációja is rendkívül izgalmasnak bizonyult.

A Nemzeti Színház két előadását mutatta be a Theodórosz Terzopulosz rendezésében, emellett a görög mester olaszországi előadása, illetve tanítványa, Szavvasz Sztrumposz athéni produkciója, és egy igen gondolatébresztő kerekasztal-beszélgetés is szerepelt a programban. Ezek közül jelen krónikában a Bakkhánsnők és az Ókori görög mítoszok, tragédiák kortárs átiratban című kerekasztal-beszélgetéshez kapcsolódok néhány gondolattal. Folytatjuk még az energiamezők feltérképezését.

Tordy Géza búcsúztatására és örök nyugalomra helyezésére római katolikus szertartás szerint, 2024. április 18-án 13.00 órakor kerül sor a Farkasréti temetőben.

Ó a régi színházi iskola követője, nem szereti az úgynevezett rendezői színházat, az előadásban a színészé a főszerep, rajta áll vagy bukik a siker. A vastaps neki, a bőrét színpadra vivő művésznek jár, az ő egyéni teljesítményének. Egy Latabár Kálmán, példának okáért, elvitt a hatán egy egész előadást – szokta mondani. Miközben így „korszerűtlenül” ógott-mógott, soha nem mondott rosszat pályatársairól. Még azokról sem, akiket nem kedvelt.