A Nemzeti Színház hírei

Mintha egy UFO szállt volna le a színházban. Az I. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) első nagyszínpadi produkciója a Zéró liturgia (Zero Liturgy) díszletei kerülnek elő a kamionokból, dobozokból.

Sámuel Bencét elsősorban festőként és grafikusként ismeri a szakma és a közönség. Már amennyire ismeri – Samu ugyanis, ahogy barátai nevezik, nem szívesen nyilatkozik a magánéletéről. Velünk mégis kivételt tett, és nem csak szerelméről, de művészi terveiről is szívesen beszélt. Akadt azért egy téma, amiről most sem nyilatkozott…

A Duna Televízió ismert, esélyegyenlőségért küzdő műsora Trill Zsoltot hívta a március 22-én adásba kerülő műsora vendégének. Színházunk művésze olyan helyekre látogathatott el az Akadálytalanul stábjával, ahol figyelnek az esélyegyenlőségre. Találkozik beszédükben akadályozott gyermekekkel, megismerkedik Sas Sándorral, a Club 22 megálmodójával, ahol mindenki számára van hely. És nem utolsó sorban, a Fodrásznő című, hallássérültek számára akadálymentesített előadásunk kapcsán, bemutatják azt is, hogy a Nemzeti Színház is látogatható fogyatékossággal élő emberek számára. Akadálytalanul. A műsor célja, közelebb hozni egymáshoz a valamilyen nehézséggel  élő és ép embereket. Duna Televízió, március 22., reggel 8 óra 39 perctől. 

Sajtóközlemény: 13 ország 19 előadása a Nemzetiben: hagyományteremtő, izgalmas, sokszínű nemzetközi színházi seregszemle. Március 26-án kezdődik és április 7-ig tart a Nemzeti Színházban a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (Madách International Theatre Meeting, MITEM).

A háború alatt Szmolenszkben voltam a nagyszülőknél. Élesen emlékszem a sok katonára, akiket mindenütt lehetett látni, a leégett templomokra, a halottakra. És a játékainkra, melyek mind a temetéssel voltak kapcsolatosak. Találtunk halott madarakat, amiket eltemettünk, s kereszteket faragtunk nekik. És néha hallom az akkori hangokat is. Én egyébként is a hangokra vagyok a legérzékenyebb a színházban is. Nagyon fontos számomra az intonáció, a hanglejtés. Amikor a háború után visszatértünk a nagyszülőkkel Moszkvába – a szüleim a háború alatt mindvégig ott maradtak –, nehéz idők jártak, de nagyon sok pozitív közösségi élményre emlékszem.