A Nemzeti Színház hírei

„Érik az idő az Esterházy János, e közjóra született férfiú életének és nevének metaforává, mítosszá válásához. S minden megvan hozzá, hogy ebben a metaforában és mítoszban benne legyen a Trianonnal a nemzettestről leszakított, csaknem milliónyi felvidéki magyar tragédiája, a II. világháború alatti és utáni megpróbáltatásai, benne legyenek a kitelepítéseink, a vagonokban való hányódásaink, a »málenkij robotra« hurcoltatásunk, a magyar Gulag-gyötrelmeink, az iskoláinkért, kultúránkért, irodalmunkért folytatott küzdelmeink.” (Tőzsér Árpád)

Egyik legutóbbi munkája a Nemzeti Színház Egri csillagok című előadásának monumentális díszletvariációja. A színházból a MVM Dome hatalmas csarnokába kellett adaptálnia Eger várát, Budát…  Az 1932-ben Budapesten született, 90 éves művész ma sem csupán tervez, hanem a gyártást, a beépítést is ellenőrzi, végig követi, és hatvan év minden színpadi tapasztalatával segíti. Így volt ez most, az Egri csillagok esetében is.

Egy kötelező olvasmány – másképpen. A helység kalapácsának figuráit egy utazó társulat színészei játsszák, akiknek alakításai a színen megjelenő Petőfi fejéből pattannak elő. Tobzódó költői humor és a jelen tragikuma. Élet és irodalom – színházba sűrítve. A beregszászi színház és a Nemzeti közös előadása a Petőfi-emlékév tiszteletére.

A helység kalapácsa Petőfi Sándor első könyve, 1844 októberében jelent meg. A Versek című, amely a költőnek igazi hírnevet szerzett, csak pár héttel utána, és ezekben a hónapokban fog hozzá a János vitéz írásához, amely a legnagyobbak és a legnépszerűbbek közé emeli majd. A tiszteletdíjként 40 pengő forint járt, amit a költő azonnal elküldött szorult anyagi helyzetben lévő szüleinek. 

Vidnyánszky Attila már beregszászi társulatával részt vett 2001-ben a Moszkvában rendezett harmadik Színházi Olimpián. Minek köszönhető, hogy csaknem két évtized elmúltával Magyarország nyerhette el a 2023-as Színházi Olimpia rendezési jogát? A MITEM-nek, mely a Nemzeti Színházat bekapcsolta a nemzetközi színházi élet vérkeringésébe?

1976-ban Tadashi Suzuki és a Waseda Shogekijo színházi társulat (mostani nevén a Togai Suzuki Társulat, a SCOT) Tokióból a Toyama prefektúrában lévő Togába (a Nanto városához tartozó Toga faluba) költözött. Több mint negyven év telt el azóta. Eredetileg az eldugott hegyi faluban fennmaradt, hagyományos gassho-zukuri (szó szerinti fordításban „imára kulcsolt kéz”) stílusú, nyeregtetős, zsúpfedeles vidéki házak inspirálták Suzukit és társulatát arra, hogy Toga Sanbo néven színjátszó teret alakítsanak ki ezekben az épületekben, és ez mostanra nemzetközi előadóművészeti központtá nőtte ki magát.

Egy átlagnéző számára az Olimpia fogalma leginkább a versengéssel, a sporttal kapcsolódik össze. A Színházi Olimpia szellemisége mennyiben kapcsolódik ehhez, illetve az ókori görög tradíciókhoz, hiszen a Színházi Olimpia is Görögországból indult Theodoros Terzopoulos rendező kezdeményezésére?

Hogy egy színházi alkotó esetében mennyire fontos a munkáival való személyes találkozás, felesleges lenne hosszan bizonygatni. A színház élő művészet, épp ezért elbeszélés, elemzés, kritika, fénykép, de még video- és hangfelvétel sem képes kellően visszaadni egy-egy színpadi történés fényeit, akusztikáját, élő szervezetét, néha szagokkal elegyes illatát, transzcendes burkát, aurájának rétegeit, rezgéseit.

Szuzuki Tadasi életművét Magyarországon sajnos kevéssé ismerjük, előadásai közül egy sem jutott el hozzánk, szakmai körökben sem tudnak túl sokat a munkásságáról. Ám ha minden igaz, 2023-ban, a Budapesten tartandó Színházi Olimpia keretében remény van rá, hogy végre a magyar közönség is élőben találkozhat e kivételes alkotó produkcióival, művészetével.

Suzuki már a legelső tréningről folytatott nyilvános diskurzusok alkalmával a japán kunren szót használta módszerének gyakorlataival kapcsolatban, amely kifejezést angolul discipline-nek fordították. A diszciplína egyszerre jelent fegyelmezettséget és tudományágat, amely azt sugallja, hogy egy átgondolt, rendszerezett eszközkészletről beszélhetünk, amelynek határozott gondolati háttere van. Suzuki fontosnak tartja, hogy ne a gyakorlatok [undo, excercise], valamint a fizikai edzés [taiso, phyisical conditioning] kifejezésekkel írja le tevékenységét, amely nomenklatúrát a módszer 2012-es kodifikálása után is követ.