A Nemzeti Színház hírei

Már főiskolásként megtalálták a filmesek, élete végéig – a lexikonok szerint – közel negyven mozifilmben játszott kisebb-nagyobb szerepeket. Olyan elfoglalt művész volt, hogy nem jutott ideje önmaga reklámozásához. Beérte a szakmai elismeréssel. 1970-ben és 76-ban Jászai Mari-, 1998-ban Kossuth-díjat kapott. Hatvanöt évesen, 2009 decemberében a szolnoki Szigligeti Színház Vízkereszt, vagy amit akartok próbáján rosszul lett, másnap meghalt. Nyolcvanéves lenne idén áprilisban.

Két, bizonyos szempontból azt lehet mondani, hogy végletes előadást kaptunk a török-magyar kulturális évad részeként a MITEM-re érkezett produkcióktól. Az ankarai Államanya egy történelmi tematikájú, a múltat aprólékosan és korhűen feldolgozó mű, míg az isztambuli Háború és béke egy rendkívül izgalmas, korszerű-kortárs adaptációja Tolsztoj klasszikusának. Mindkettőnek vannak értékei.

Lear a média királya? Milyen az Öngyilkos-Ikarusz? Mit ad nekünk a színház ma? Milyen brit szemmel az István király? Kik voltak a Nemzeti korszakos mindenesei? Majom-e a színpadi író? Válaszokat és még sok egyéb olvasnivalót kínál a Nemzeti Magazin friss száma.

A kassai balett-társulat tagjainak az a megtiszteltetés jutott, hogy kilencven éves legenda, Bodrogi Gyula köszöntötte őket az Anne Frank naplója című előadásuk előtt. Az idei MITEM-en új rendszert vezettek be a szervezők: a budapesti teátrum társulata fogadja az érkező külföldieket, egy-egy színész mintegy házigazdaként kíséri a társulatokat.

Könnyed szépség, líra, humor, s mindennek mélyén nagyon-nagyon emberi érzések és gondolatok – így lehetne röviden összefoglalni, mit is láttunk a madridiak előadásában a MITEM-en. A kortárs spanyol drámairodalom legismertebb és legelismertebb alkotója, Juan Mayorga által írt és rendezett előadás megindító, emocionális, azt lehet mondani, szívmelengető volt, s a közönség ezt honorálta is. 

Mindig nagyon izgalmas látni azt, mit kezd a fiatal alkotógeneráció a jól ismert történetekkel, művekkel. Ebben az élményben is részünk lehetett a MITEM-en a georgiai egyetemi hallgatók két produkcióját látva, az egyik egy görög mítosz, a másik a számunkra ikonikus Madách-mű feldolgozása volt, amellyel létrehozták a Tragédia első fizikai színházi adaptációját a világon. 

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Zajos sikerek, teltházas nézőterek jellemezték az április 6-a óta tartó Madách Nemzetközi Színházi Találkozó eddigi előadásait, és a következő időszak is nagyszerű, egészen különleges élményeket ígér a színházbarátoknak. A program folytatásában ezen a héten a magyar-török kulturális évad részeként érkezik két török produkció, és már nagyon készülünk Alessandro Serra világpremierjére is. 

A Nemzeti Sínház színpadán, a Bánk bán április 16-i előadása után köszöntötte közönség és a társulat Csikos Sándort, akit április 4-én választottak tagjaik közé a Nemzet Színészei. A művész évtizeden át tanított színpadi beszédet a debreceni Ady gimnáziumban: fiatalok generációit nevelte, és sokakat indított el a színházi pályán. Ezt a tényt mi sem bizonyította jobban, mint hogy a nemzetis Bánk bán szereplői közül a címszereplővel együtt hárman az ő egykori tanítványai voltak.

Megtisztelő, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség Kazinczy Műhelye, a Színház- és Filmművészeti Egyetem az 57. Magyar Nyelv Hete programsorozat központi megnyitója helyszínéül a Nemzeti Színházat választotta.