A rendkívül sokoldalú belga „összművész”, Jan Fabre munkásságához kapcsolódóan több program is helyet kapott az idei MITEM-en, ezek leginkább a színházi szakma iránt érdeklődőknek, illetve a szakmában elmélyülni kívánó fiataloknak szóltak. Két előadás és egy könyvbemutató mellett Fabre és munkatársai workshopot is tartottak a színészhallgatóknak.
A 70-es évek óta aktív képzőművész, performer, koreográfus, író, színházi alkotó 2023-ban mutatkozott be a Nemzeti Színházban, Resurrexit Cassandra című előadásával (képzőművészként korábban már szerepeltek a munkái Magyarországon is). 2024-ben pedig a Mítikasz-csúcs című, 8 órás produkcióját is láthattuk, amelyben a görög mítoszok és témák újraértelmezésére tett kísérletet. Ezután egy korábbi alkotását adaptálta a Nemzeti Színház színpadára, amelyben a saját társulata, a Troubleyn/Laboratorium művészei mellett a Bozsik Yvette Társulat és a Nemzeti Színház tagjai is szerepeltek, ez volt a Vér vagyok című „középkori tündérmese”, amely túl azon, hogy az utóbbi évek egyik legizgalmasabb művészeti produkciója volt, élénk társadalmi-közéleti reflexiókat is kiváltott. De azt lehet mondani, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Jan Fabre munkái mindig feszegetik a határokat. Persze, mi más is lehetne a művész dolga, mint valami új kapcsolást, új gondolatot, kicsit más összefüggést mutatni, mint az megszokott? Fabre többnyire erőset és meglepőt „húz”, de ez így van rendjén, még ha kényelmetlen is a gondolat, ahogy a Vér vagyok esetében, amelyben a tételmondat: „2024-et írunk és még mindig a középkorban élünk”. Érdemes végiggondolni az előadás nyomán, vajon miben változott a világ a hatalmat, a háborút, az öldöklést, az erőszakot, a kizsákmányolást, a szexualitást, a szerelmet és a „szellem napvilágát” illetően azóta?
A Vér vagyok előadása mellett két egyszemélyes produkciót is láthatott a közönség a Fabre-hétvégén, mindkettő a belga alkotó szövegeire épült és állandó munkatársai, Irene Urciuoli, valamint Ivana Jozić adták elő. Előbbi az Én egy tévedés vagyok című, vallomásos szövegre alkotott kompozícióval leginkább abba engedett szemléletes bepillantást, ahogyan Fabre színészei dolgoznak: a viszonylag eszköztelen, de a szöveg zsigeri legmélyét feltáró, önátadásba. A Hiszek a szerelem legendájában már egy összetettebb, vizuálisan is gazdagabb produkció, amely egyszerre épít a szöveg, a zene, a tánc, a film és a színpadi tárgyak effektjeire és összhatására. A szöveg és az előadás kiindulópontja az amerikai énekes-szerző, Bobbie Gentry 1967-es country-balladája, az Ode to Billie Joe, amelyben egy öngyilkossággal végződő szerelmi történetet énekel meg. Ez szolgáltat alapot, hogy „körbejárjuk” Fabre kedvenc témáit, a szerelem-halál misztériumát, Ivana Jozić ihletett mozdulatsoraival. Az alkotók megidézik a hídról leugrásra készülő férfi gondolatait éppúgy, mint a filmfelvételeken a vízbe merülés szépségét, a dimenzióváltást élet és halál között, s mindezt még egy olyan színpadkép is kiegészíti, amelyben törékeny szépségű, színesen vibráló üvegből készült koponyák érzékeltetik az idő törékeny szépségét az életünkben. Poétikus összművészeti bravúr. Miközben Lancelot-val együtt hiszünk a szerelem legendájában…
Ezeken az előadásokon keresztül is beleshettünk abba az izgalmas kísérletezésbe, amely Jan Fabre antwerpeni műhelyében zajlik. Az érdeklődők ezúttal egy „útikalauzt” is kaphattak hozzá, hiszen most magyarul is megjelent a belga-flamand alkotó munkamódszerét feltáró könyv, amelynek bemutatóját az előadások között tartották a Nemzeti Színházban. Az előadóművészi kézikönyvet Luk Van den Dries, az Antwerpeni Egyetem dramaturgja és színházkutatója állította össze Jan Fabréval és a Troubleyn társulatának három tapasztalt előadóművészével, Annabelle Chambonnal, Cédric Charronnal és Ivana Jozićcsal közösen. A kötet megjelent már görög, horvát, orosz, olasz, bolgár, román, szerb, spanyol, litván, montenegrói kiadásban is, és most már magyarul is hozzáférhető a színház iránt érdeklődők, illetve a színinövendékek számára.
Kötelező olvasmány – mondja a világhírű performer, Marina Abramović a könyv utószavában, amelyben mellette Romeo Castellucci rendező és Mihail Barisnyikov táncos-koreográfus is méltatja Fabre egyedülálló színészképzési módszerét. Barisnyikov úgy fogalmaz, Jan Fabre a test és a lélek kimondatlan területeire kalauzolja az embert, hogy a művészeket azzá formálja, akiket ő „a szépség harcosainak” nevez. „Ez a könyv új megvilágításba helyezi az előadóművész fizikai, mentális és vokális képzését, valamint betekintést nyújt Fabre kortárs színházról alkotott forradalmi gondolataiba." – írja Luk Van den Dries, a kötet szerzője. A cselekvéstől a színészi cselekvésig című munka, gyakorlatokkal illusztrálva, azt a sajátos (tudományos módszerekkel is alátámasztott) fiziológiai átalakulási folyamatot foglalja össze, amely az előadót elvezeti egy tudatosabb interpretációhoz, amivel „a szépség szolgája”, vagyis Jan Fabre immár mintegy negyven éve kísérletezik.
Ungvári Judit
(2025. május 14.)