Bemutató: A kaukázusi krétakör
Bárhol és bármikor - Bertolt Brecht és A kaukázusi krétakör
Bertolt Brecht kedvelte a tandrámákat, a mesés történeteket. Szívesen írt példázatokat, ha olyan kérdések megválaszolásának lehetőségére és lehetetlenségére próbálta ráirányítani olvasói, nézői figyelmét, mint például az igazság, a jóság, az önzetlenség, az őszinteség, a szeretet és hasonló erkölcsi értékek. A kaukázusi krétakör esetében a nagy kérdés, hogy ki az igazi anya. De amíg ebben az ügyben eljutunk az utolsó felvonásig, végül a krétakör megrajzolásáig, nagy utat jár be a néző térben és időben. Ráadásul szembesülnünk kell mindenféle gonoszsággal, hamissággal, önzéssel és hasonlókkal, mert ezek is emberi tulajdonságok, még akkor is, ha embertelen következményekkel járnak.
A kaukázusi krétakör pontosan mutatja azt is, hogy Brecht szívesen használt fel műveiben másoktól hallott, olvasott történeteket. Ebben a drámában természetesen benne van a saját elbeszélése, az Augsburgi krétakör, abban pedig a szintén német, Brecht-kortárs Klabund A krétakör című mesejátéka, mely a 13-14. századi kínai Li Hszing-Tao Krétakör című darabjának átirata. De benne van ebben a drámában a salamoni döntésként ismert bibliai történet is (Királyok I. könyve 3. rész 16–18. vers).
Brecht A kaukázusi krétakör esetében is megtartotta a távolságot, ragaszkodott az epikus színház úgynevezett elidegenítő effektusaihoz, mégis érzékelhető a történet lélektani megalapozottsága. Ami viszont feltűnőbb, az a sok emberáldozat, a harc, háború, üldözés, menekülés, krimi, váratlan helyzet, csodás találkozás, és nevethetünk a mű remek humorán, például amikor egyszerre eszi a süteményt a násznéppel azonos gyásznép, vagy a peres ügyekben becstelenül dönt a becsülettel lefizetett bíró…
Az igazán jó tanmesék bárhol és bármikor megtörténhetnek. Brecht művében a keretjáték szerint a krétakörös történetet a darabbeli énekes egy völgy használati jogán vitázó két grúzai kolhozfalu lakóinak mutatja be – okulásként és szórakoztatva tanítva. A játszó személyek ott a két falu lakói lesznek. Ezt a keretjátékot jó ideje már nem játsszák a színházak.
Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című drámáját 1945-ben, még az amerikai emigrációja idején írta, az ősbemutatót csak négy évvel később tartották a szerző berlini színházában, a Berliner Ensemble-ban. Magyarországon csak jóval később tűzték műsorra: 1961-ben ez lett a Madách Színház, az új, nagykörúti épület nyitóelőadása. A Nemzetiben legutóbb 1990-ben játszották: Csiszár Imre rendezében Kubik Anna, Bubik István, Cserhalmi György főszereplésével.
(Augsburg, 1898. február 10. – Berlin, 1956. augusztus 14.)
Költő, író, darabíró (ahogy magát nevezte), rendező, színházvezető, az epikus színház teoretikusa. Beiratkozott ugyan az orvosi egyetemre, de a versírás és a színház jobban érdekelte. Az ismertséget a Koldusopera hozta meg számára 1928-ban. Kapcsolatba került a munkásmozgalommal és a munkásszínjátszással, műveit a proletariátus szolgálatába kívánta állítani.
1933-ban, Hitler hatalomra jutását követően Ausztria, Svájc, Dánia, Finnország, Svédország után az USA-ba emigrált. Az emigráció évei alatt írta az úgynevezett nagy darabjait – Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban, Carrar asszony puskái, Galilei élete, A szecsuáni jóember, Kurázsi mama és gyermekei, A kaukázusi krétakör... Színpadhoz nem jutott, 1947-ben beidézték az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé. A meghallgatás után visszatért Európába. Előbb Zürichbe, majd Kelet-Berlinbe költözött, ahol feleségével, Helene Weigel színésznővel létrehozták a Berliner Ensemble-t.
(2023. január 04.)