A darabgyáros Lope de Vega – a máig népszerű spanyol barokk költő

„Alighanem a világirodalom legtermékenyebb írója-költője. Állítólag több mint kétezer drámát írt. Ezek mellett lírai és elbeszélő költeményei, prózai művei, prédikációi (mivel mellékesen pap is volt), költői levelei 21 lexikon alakú kötetet töltenek meg. Színpadi műveinek nagyobbik része elkallódott az évszázadok folyamán, de a fennmaradt és kötetekben kiadott drámáinak száma is meghaladja a kilencszázat.

Rendkívül gyorsan írt, volt úgy, hogy egy nap alatt elkészített egy háromfelvonásos drámát. Egyfelvonásos játékot, amit entremesnek (közjáték) mondtak spanyolul, olykor társaságban, evés-ivás, csevegés közben rögtönzött. Mindezt versekben, tökéletes, zengő formákban, hangzatos rímekkel. Ezek a közjátékok általában mulatságos vígjátékok, gyakran kifejezetten bohózatok voltak. Voltak azonban halhatatlan komoly hangú drámái, mint amilyen a Sevilla csillaga és talán legnagyszerűbb műve, a Fuente ovejuna (magyar fordításban A hős falu). (…) Az ilyen fontos, nagyon komoly témákat nem siette el, úgy mesélik, hogy ezeknek a kidolgozása három napig is eltartott nála. (…)

A világi tárgyú, komoly hangú műveknek két fő témája a királyság intézményének és magának a királynak a dicsőítése. A XVI. században Európa-szerte kibontakozó abszolutizmusnak Lope de Vega volt a leghatásosabb hitvallója. Ez egybevágott vallási tárgyú „auto sacramental”-jainak a szellemével. A másik problémaköre a „becsület”. Abban a spanyol életben – nemcsak a nemesség körében – a becsület őrzése volt a legfőbb, legkötelezőbb férfiúi erény. A spanyol drámák jó részének – nemcsak Vega drámáinak – leggyakoribb erkölcsi kérdése a becsület és a becsület megőrzése.

Ez a barokk királyhűség és az olykor mániákusnak ható becsületőrzés a maga korában természetesen tette A hős falu költőjét életében a legnépszerűbb drámaíróvá. De ami érdekesebb, múlhatott az idő, eltűnhetett az abszolutizmus barokk szelleme, Vega mindig sikeres, népszerű, néha egyenesen divatos maradt.”

Részlet Hegedüs Géza Világirodalmi arcképcsarnok című könyvéből

A spanyol szerző magyar kőszínházi karrierje 1839-ben a Sevilla csillagával kezdődött a Nemzeti Színházban. A kertész kutyáját is a Nemzetiben adták először, 1949-ben, Bajor Gizi főszereplésével. Hazai színpadokon és a világban is ez a legtöbbet játszott műve. A klasszikus darab újrafordítását a Vígszínház felkérésére Mester Yvonne nyersfordítása alapján Térey János készítette 2006-ban. Ignacio García rendezésében is ebben a fordításban játsszák A kertész kutyáját a Nemzeti Színházban.

(2022. április 13.)