Erős nők, szenvedély, költészet – Tóth Auguszta, Berettyán Sándor és a rendező, Ignacio García

A kortárs spanyol színház meghatározó alkotója, Ignacio García állította színpadra Lope de Vega klasszikus darabját a Nemzeti Színházban, az előadást 2022. április 13-ától láthatják a nézők. Szerelem, féltékenység, lobbanó szenvedélyek – igazi délszaki temperamentumot hozott ki a színészekből a rendező, aki főként az erős női karakterekre fókuszálta színpadi adaptációját. A bemutató előtt a spanyol rendező, valamint Tóth Auguszta és Berettyán Sándor színművészek beszéltek a próbafolyamatról és az előadásról.

Ignacio García szavait a magyar szövegváltozat készítője, Mester Yvonne tolmácsolta, aki elmesélte azt is, hogy a fordítást Térey Jánossal együtt hozták létre pár évvel ezelőtt, ám most a spanyol dramaturg, Jose Gabriel López Antuñano jelentősen meghúzta a szöveget, így sok helyen kiestek belőle a rímek, megváltozott a ritmikája, tehát szinte újra kellett fordítani. Emellett a rendező és a dramaturg 17. századi spanyol költőnők verseit is beleültette a darabba, ami jó ötletnek bizonyult, hiszen a spanyol aranyszázadban számos kitűnő képességű és elismert női alkotó létezett. Ignacio García először arról beszélt, bár nehéz a szöveg és az előadás is, de a magyar színészeknek sikerült ezt a nagyon gazdag érzelmi amplitúdót bejárni. „A madridi Spanyol Színház és az általam vezetett Almagro-i Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivál is kifejezetten az aranyszázad darabjainak bemutatására fókuszál, nagyon komoly művészi erőkkel. Ma úgy tűnhet, hogy már teljesen más világot élünk, de valójában azok az egyetemes, általános emberi érzések, amelyek ezeknek a 17. századi előadásoknak a magvát képezik, a mai napig érvényesek, igaz ez az erős érzelmekre, a szenvedélyre, szerelemre, csalódottságra, irigységre, frusztráltságra, együttérzésre, vagyis a negatív és a pozitív érzésekre egyaránt.” – fogalmazta meg a rendező, aki szerint a ma emberének is nagy szüksége van a költészetre. „Sajnos, egyre inkább kiszorul az életünkből a poézis, pedig nagy szükség volna rá. Ezt az űrt szerettük volna kitölteni a versekkel, amelyek megmutatják az érzelmek mélységét, a misztériumot, a szépséget.” 

Ignacio García beszélt arról is, nem véletlen, hogy az erős női karakterek ennyire meghatározóak az előadásában, hiszen az életében is jelen vannak. „Öt leánytestvér mellett nőttem fel, már a gyerekkoromra is rányomta a bélyegét ez az erős női jelenlét, és az az érzékenység, az a szeretet, amit a nőktől kaptam, nagyon fontos nekem. Úgy gondolom, a női látásmód lényegesen sokrétűbb, mint a férfiaké. Ez már a spanyol 17. században is megvolt, az előadás két főszereplője is két erős nő, akiket semminemű férfiúi befolyás nem érhet, ők maguk felelnek a saját életükért, határozott karakterek. Tisztelettel szeretnék adózni a nőknek, és ez a munkafolyamaton is meglátszik, ebben az előadásban négy színésznő és három férfi szerepel, sőt, a díszletet és a jelmezt is nők tervezték. Azt gondolom, hogy a munkaerőpiacon még mindig hátrányban vannak a nők, ezeken a problémákon érdemes lehet javítani. Lope de Vega több férfiszereplőnek adott lehetőséget, mi ezt a folyamatot most megfordítottuk. A darab fő üzenete ugyanakkor „átsüt” a társadalmi korokon. Az irigység, az örök elégedetlenség, az, hogy mindig mást kívánunk, mint amink van, független a különböző korszakoktól. A darabban a gazdag nő arra vágyik, hogy élhessen azzal a szabadsággal, amivel szegényebb nőtársa, aki pedig a gazdag nő hatalmára és dicsőségére vágyik. Ma, a kapitalizmusban is mérhetetlenül jellemző az, hogy temérdek mézesmadzagot elhúznak előttünk, rengeteg minden közül válogathatunk, és mégis örök elégedetlenség jellemez minket.” – tette hozzá a rendező.

A Diana szerepét játszó Tóth Auguszta szerint gördülékeny volt a közös munka a spanyol alkotóval, erőteljes és dinamikus próbákon van túl a szereplőgárda. „Ignacio García nagyon pontosan tudta, hogy mit akar, és azt is, hogyan akarja azt megvalósítani. Egy rendkívül felkészült, jó humorú, végtelen türelmű, nyitott, nagyon humánus embert ismertem meg a próbák alatt. Ennek köszönhetően kölcsönös bizalom alakult ki, ami nagyon fontos.” – emelte ki a színésznő, hozzátéve azt is, neki nem voltak előzetesen meghatározó élményei a darabról.
„Ismertem ezt a darabot, talán valamikor gyerekkoromban láttam is valamelyik nagyon híres színésznővel, de nem foglalkoztam ezzel. Igyekeztem a most megismert szöveganyagra koncentrálni, amelybe rendkívül jól illeszkedtek a spanyol költőnők szonettjei is. Ez az előadás rövidebb a szokottnál és kevesebb a szereplő is, mint az eredeti műben. Próbáltam nyitottan és rugalmasan idomulni az egészhez, úgy érzem, ez sikerült is. Elsősorban Diana, Marcella és Teodoro „háromszögére” összpontosított a rendező. Marcela hű a szerelemben, Diána hatalommal bír, nemesi származású, de nem tudja fölvállalni a szerelmét. A két nő között vergődik a titkár, Teodoro. Az egész előadás erre a hármasra koncentrál, a bekerülő versek pedig a hölgyek belső vívódásait vetítik ki. A rendező gyakorlatilag minden sallangot kivett a darabból, ami ezáltal kortalanná is vált, mivel ezek ugyanazok az érzések, amelyek ma is bennünk vannak.”

A Teodorót alakító Berettyán Sándor szerint nem volt egyszerű a próbafolyamat, mert erős dinamikát, szinte spanyolos virtust várt el a rendező a színészektől, és ezeket a nagy végleteket nehéz volt bejárni, különösen egy ilyen költői szöveggel dolgozva. „Ignacio García ugyanakkor végtelenül szimpatikus ember, és a kihívás ellenére gördülékenynek bizonyult a közös munka. Amikor megtudtam, hogy ebben az előadásban benne leszek, elolvastam a darabot, de rögtön a próbák elején szembetűnő volt, hogy a mi szövegünk mennyire eltér az eredeti szövegtől. A mi előadásunk olyan, mint egy sűrítménye a Lope de Vega által írt műnek, ezért is volt nehezebb néhány dolgot megoldanunk. A kertész kutyája szerintem arról is szól, hogy képesek vagyunk-e szembesülni saját magunk gátjaival, akadályaival, és meghaladni azokat a saját boldogságunk érdekében. Mindannyiunk számára fontos kérdés, hogy le tudjuk-e győzni saját magunkat. Férfiként érdekes volt elgondolkozni az alá-fölérendeltségen, a valódi vagy hamis vágyakon, a kísértéseken, azon, hogyan tudjuk megtalálni a helyes utat az érzéseink és az élethelyzeteink között. Azt hiszem, ilyen értelemben nagyon jó életszakaszban talált meg engem ez a szerep.” – tette hozzá a színész.

Ungvári Judit

(2022. április 13.)