Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Emlékezés

Rendületlenül – megrendülve. In memoriam Csurka László

Zártkörű esten emlékezett meg a Nemzeti Színház társulata a 2020 nyarán elhunyt Csurka Lászlóról. A színművészről már egy évvel ezelőtt szerettek volna megemlékezni a munkatársak, ám akkor ezt a járványhelyzet nem tette lehetővé. Most is csak szűk körben hajtott fejet a társulat a 85 évesen eltávozott művész arcképe előtt. A megemlékezésen a pályatársak közül Császár Angela és Csomor Csilla, valamint Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója idézte fel Csurka László alakját.

 

Megemlékezés a Gobbi Hilda Színpadon - Lukácsy György, Csomor Csilla, Császár Angela, Vidnyánszky Attila

 

A beszélgetésen Császár Angela először arról szólt, utolsó találkozásuk néhány nappal Csurka László halála előtt történt. „Lélekben erős volt, de testben már gyenge.” – idézte fel a színésznő. „Nagyon szerethető és nagyon szeretnivaló ember volt.” – összegzett, utána elmesélte, bár hosszú időn keresztül játszottak egy társulatban a Nemzeti Színházban, egyszer sem kerültek össze igazi partnerként a színpadon. Barátként nagyon megnyerő volt, szeretett enni-inni, beszélgetni a kollégákkal – emlékezett Császár Angela. Csomor Csilla azt mesélte el, hogy eleinte tartott tőle, amikor főiskolásként a Nemzetibe került, aztán később, amikor a Patikában együtt játszottak, már engedett ez a fagyosság. A színésznő szerint a fiatalabb pályatársak sokszor érezték ezt, talán Csurka László látszólagos keménysége miatt, aztán, aki közelebb került hozzá, rájöhetett, hogy mennyire szeretettel teli ember volt – tette hozzá a színésznő. Vidnyánszky Attila arról beszélt, eddig képtelen volt felújítani Az ember tragédiája előadását, amiben a pandémia előtt még játszott Csurka László. Annak ellenére pótolhatatlannak érezte a színész személyiségét, hogy a koncepció szerint több Lucifer is jelen van az előadásban. „Ő volt a kiindulópont és a végpont, nem tudom mással elképzelni. Nagyon nehéz túllépni az ő jelenlétén.” – mondta Vidnyánszky Attila, majd hozzátette, éppen ilyen gondolattól vezérelve, a Tizenhárom almafa című előadásban felvételről tették be a színpadra Csurka László alakját. Az igazgató beszélt arról is, kőtömbszerű ember volt a színművész, akiről nehéz volt elhinni, hogy valaha is eltávozik közülünk. Szerinte Csurka László egész életénél fogva a Nemzeti Színház művésze volt, egész lényével ezt a szellemiséget képviselte. Tartása, értékrendje, mindemellett humora is volt – összegezte a direktor. Mindhárom megemlékező felidézte Csurka László életkedvét, illetve azt, ahogyan atyai módon, szeretetteljesen tudta segíteni a fiatalabb kollégáit. Beszéltek arról is, hogy küldetéses színész volt, aki bátran és hittel vállalta fel a magyarságát, és nagyon fontos volt számára a haza, illetve a hazaszeretet. Éppen ezért tudott jól verset is mondani, mert egyéniséggel, hittel, tartással tudta megtölteni a versek gondolatiságát – fogalmazta meg Vidnyánszky Attila.

 

"Fizetek főúr..." Bodrogi Gyula énekel

 

A megemlékezésen Bodrogi Gyula és Szűcs Nelli énekelt egy-egy megható dalt, illetve Berettyán Nándor olvasott fel egy részletet Márai Sándor Szindbád hazamegy című regényéből. Filmbejátszások segítségével megidézték Csurka László legkülönbözőbb szinkronszerepeit, illetve versmondását a Nemzeti Színház 2020-as Trianon-megemlékezésén. Többször szóba került az esten az, hogy 2012. október 23-án a Kossuth téren hogyan szavalta el Csurka László Márai Sándor Mennyből az angyal című versét négyszázezer ember előtt. A beszélgetés moderátora, Lukácsy György, a Nemzeti Színház irodalmi munkatársa ennek kapcsán felidézte a Nemzeti Magazinnak adott utolsó interjút, amelyben a színművész így fogalmazta meg ars poeticáját: „Leginkább a verseknek köszönhetem, hogy megerősödött bennem az érzés: jó magyarnak lenni. Mindebből persze az is következik, hogy számomra a színészet a legszebb hivatás. Hiszen magyarul beszélhetek másoknak is arról, ami nekem fontos, és szerintem ezzel jó ügyet szolgálok.” Az emlékest végén ennek a 2012-es eseménynek a felvételével, illetve virággal és főhajtással búcsúztak el a Nemzeti Színház művészei és dolgozói Csurka Lászlótól.

 

Ungvári Judit

(2022. január 24.)