Éppen öt évtizede végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, játszott azóta a Rómeó és Júliában?
– 1971-ben a Nemzeti Színház tűzte műsorra Major Tamás rendezését, Törőcsik Marival és Sztankay Istvánnal a címszerepekben. Együtt játszhattam a Tybaltot alakító Csurka Lászlóval is, akivel több évtized után ismét a Nemzeti társulatában találkoztunk, s akitől sajnos tavaly örök búcsút kellett vennünk. Abban az 1971-es előadásban a két veronai család ellenségeskedését az akkori politikai konfliktusokra, az észak-írországi katolikusok és protestánsok szembenállására építette fel Major Tamás, pedig számomra elsősorban a szerelem hatalmáról szól ez a darab. Az előadás nekem saját szerepem, az ifjú Benvolio miatt emlékezetes. Lőrinc barátot Sinkovits Imre játszotta nagyszerűen.
Nehéz szabadulni a színészlegenda akkori alakításától?
– Minden színésznek meg kell találnia a saját szerepfelfogását, úgyhogy bár a fülembe cseng Sinkovits Imre hangja, meg kell találnom a magam megszólalási módját. Nagyon örültem ennek a szerepnek, mert Lőrinc barát Shakespeare füvesembere, ferences szerzetes, aki szereti és ismeri a természetet – benne az emberi lélek minden rezzenését. Egy életet igenlő, szeretetet sugárzó, segítőkész pap, Rómeó és Júlia gyóntatója, ahogyan manapság mondjuk: lelki vezetője. A természet, az emberek és Isten szolgája. A vezérlő gondolata akkor hangzik el, amikor a két fiatal azzal keresi meg, hogy titokban adja össze őket: „E nász, ha meglesz, tán szerencse lesz / a két családnak békülést szerez”. Vagyis abban bízik, hogy a frigy által elősegíti a két rivális család, a Capuletek és a Montague-k megbékélését. A jó szándék azonban tragédiába fordul. De ez nem rajta múlik, hanem – micsoda szomorú párhuzam ez a dráma kora és a jelenünk között – a járvány szól közbe. Shakespeare szereplői nem a koronavírussal, hanem a pestissel küzdöttek. Ez a vész akadályozza meg a futárt abban, hogy Júlia ébredésének üzenetével eljusson Rómeóhoz Mantovába.
Így következik be a tragédia…
– Igen, de a kedves ferences testvér minderről mit sem tehet...
L. GY.
(2021. június 09.)