Thornton Wilder A mi kis városunk című drámája pontosan megmutatja, hogy ez a színházi előadás nem a valóságos élet, nem egy abból kimetszett részlet. Nem is azért más ez, mint a legtöbb hasonló műfajú alkotás, mert hiányzik belőle a drámai hős, a tragikus vétség, a konfliktus, a jellemfejlődés és a többi „hozzávaló”. Leginkább azért különleges, mert annyira átlagos, hogy már-már szóra sem érdemesnek tűnik a történet. De katartikus élményt jelent, ha mégis magunkra ismerünk, ha egyetemessé válik az egyedi.
A vallását gyakorló, protestáns családból származó Thornton Wilder írásainak visszatérő témája a hit, a sorsszerűség, az élet értelmének kutatása és persze a halál. Ezek a témák mind megjelennek az 1938-ban Pulitzer-díjjal is elismert A mi kis városunk című színművében. De a témaválasztásnál jobban meglephette a közönséget a színpadi játék megújítása. A szerző pontosan ismerte a drámaírás klasszikus szabályait, a kínai színház hagyományait, és persze a 20. századi európai színjátszás jellegzetességeit. Mégis, mintha minden szabály és hagyomány ellen lázadt volna. Ebben a drámában keverednek az idősíkok, alig van díszlet, a narrátor mintha a nézőket is igyekezne bevonni a történetbe, megszólalnak a halottak, sőt, az egyik szereplő egyetlen napra visszatérhet a múltjába. Így aztán a halál felől nézve vetődik fel a kérdés az élet lényegéről, értelméről és/vagy értelmetlenségéről.
A színházi siker után 1940-ben Amerikában elkészült a dráma filmváltozata. Magyarországon 1944. január 26-án a Vígszínházban mutatták be Somlay Artúr, Fényes Alice és Pákozdy Ferenc főszereplésével. Ez a Thornton Wilder-darab volt műsoron 1944. március 19-én, amikor a német csapatok megszállták Magyarországot. Ahogy ennek híre a szünetben megérkezett a Vígszínházba, nem folytatták tovább az előadást. A háború után, 1945 szeptemberében új betanulásban mutatták be a felújított drámát…
Színházaink azóta is gyakran műsorra tűzik ezt a lassan 100 éve írt, egyesek szerint egy „amerikai Csehovnak” mondott, ma már klasszikusnak számító darabot.
Thornton Wilder
(Madison, Wisconsin, 1897 –Hamden, Connecticut, 1975)
„Mindig azt állítjuk, hogy mi éljük az életünket. Ugyan! Az élet él minket” – fogalmazott az amerikai Wilder, aki kilencéves volt, amikor apját kínai konzullá nevezték ki, és gyerekkorát a családjával Hongkongban és Sanghaj-ban töltötte. Később a neves Yale Egyetemen szerzett diplomát, 1920-ban Rómába utazott, ahol régészeti előadásokat hallgatott. 1926-ban bölcsészdoktori fokozatot szerzett francia irodalomból a Princeton Egyetemen.
Első regénye, az 1926-ban megjelent Kabala visszhangtalan maradt. Az igazi sikert a Szent Lajos király hídja című regénye hozta meg számára, amelyért 1928-ban megkapta első Pulitzer-díját, ahogy 1938-ban A mi kis városunk, 1943-ban pedig A hosszú út című darabjáért vehette át ezt az elismerést.
Alfred Hitchcock kérésére forgatókönyvet írt a nálunk A gyanú árnyékában címmel játszott filmhez (1943). A második világháború alatt a Földközi-tengeri légierőnél teljesített szolgálatot. 1954-ben jelent meg a Házasságszerző című darabja, amely igazi Broadway-siker lett, majd 1958-ban filmre vitték, 1964-ben pedig Hello, Dolly! címmel musical készült belőle. Wilder 1963-ban megkapta az egyik legrangosabb amerikai kitüntetést, a Szabadság-érmet, majd 1967-ben A teremtés nyolcadik napja című regényéért a Nemzeti Könyvdíjat is elnyerte.
(2026. március 03.)