Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Zenthe Ferenc emléktáblájának avatása

Mátyássy Bencze és Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház művészei Zenthe Ferenc emléktáblájának avatásán. További képek a galáriában. Fotó: Eöri Szabó Zsolt

 


Emlékezünk a felejthetetlen, KOSSUTH-DÍJAS és a NEMZET SZÍNÉSZE elismerésben részesült ZENTHE FERENC színművészre!

2020. szeptember 10-én, 15 órakor születésének 100. évfordulója alkalmából egykori lakhelyén (1025 Budapest, Törökvészi út 72/A.) emléktáblát helyeztünk el,  amely Stremeny Géza szobrászművész alkotása.

 

Az emléktábla avatásán koszorút helyezzett el
Rátóti Zoltán színművész, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója,
Mátyássy Bence a MASZK Országos Színészegyesület vezetőségi tagja,
Tóth Enikő a Madách Színház művésze,
Őrsi Gergely a II. kerület polgármestere,
Simon Lajos a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház igazgatója.

 

 

 

Az ünnepségen Tóth Enikő olvasta fel Lőte Attila megemlékező sorait pályatársáról:

Szakonyi Károly Turini nyár című darabjában arra a kérdésre, hogy ismerem-e a festőművészt, szerepem szerint így feleltem: Hogyne, hogyne, ismerem. ˝Remek festő és nagyszerű ember¨ - Őrá, személy szerint is tökéletesen igaz volt ez a megállapítás.

Igen, Zenthe Ferenc nagyszerű színész és  remek ember volt. Olyan ember, aki tökéletesen azonos volt önmagával. A Jóisten nagyon - nagyon jókedvében lehetett, amikor a világra teremtette Firincet, ahogyan sokan becéztük Őt. Az elmúlt évtizedekben színészi életem legszebb, legsugarasabb idejét töltöttem azokban a darabokban, amelyekben partnere lehettem.

Legszívesebben a Veszélyes forduló, a Bolondok grófja, a Játék a kastélyban és az Amíg összeszoknak című darabokra gondolok vissza. Az a magával ragadó természetesség, ahogy ezekben a darabokban és minden szerepében élt, az a sugárzó becsületesség, szívélyesség, barátságosság, ahogyan Ő játszotta, élte ezeket a szerepeket - az egyedülálló volt még a hihetetlen értékeket képviselő akkori Madách Színházban is.

Bár azt hiszem, Feri alapjában racionális alkat volt - szerette látni a dolgok működésének lényegét -, mégis derűjével, humorával, kacagásával ejtette rabul az embereket.

Hiányzik.

Ahogyan mostanában hiányoznak a mi életünkből is ezek a jó tulajdonságok. Hálás vagyok sorsomnak, hogy az Ő hivatásának, életének részese és tanúja lehettem.

Lőte Attila  

 

 

(2020. szeptember 09.)