Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

„Szégyen és gyalázat” - HOBO 75 - születésnapi koncert

Volt egy kis hezitálás a cím körül. Persze nem Hobo részéről, hanem itt a házban. Mondván, hogy néz az ki, hogy "Szégyen és gyalázat", mikor ez egy ünnep. Születésnap, szeretet, ajándék koncert, torta és meglepetés. Voltak, akik elkezdték variálni a szórendet, de nem lett jobb. Még Hobot is sikerült egy  kissé elbizonytalanítani. Egy gyenge pillanatában telefonba mondta: "írd azt, Az öreg ripacs balladája... vagy legyen inkább agg?" Mindezt persze röhögve. Hobo komolytalan. Alig néhány dolgot vesz komolyan. A családját például. A barátságot. A munkát. De ezeket halálosan. Nem hagyta nyugodni a cím körüli problémánk sem, levelet írt a honlap szerkesztőjének. (Nekem.) Imádtam. Most éppen azon vagyok, hogy közöljük, mert bár talán néhányak szerint félreérthető, de szerintem meg pont olyan, mint Ő. Érthető. Ha beleegyezik, ez a bevezető folytatódni fog. Itt húzok egy vonalat, pontosabban ide illesztek egy fotót, és alá fogom írni. Addig is annyit, amit biztosan tudunk: akik eljönnek, azok csupa meglepetéssel és szeretettel fognak találkozni, egyszóval szerencsések. 

Kedves Zsolt!

Nem tudom, mit és miért szeretnél kérni tőlem, de Neked szívesen írok egy-két hülyeséget.

1. Nem szeretem a lemezeimet, mert nem adják  vissza azt amit a közönségből jövő energiák és a zenekar által kibocsátott energiák találkozása eredményez. Ugyanez vonatkozik az előadóestekre is, ahol egyedül szoktam kerülni a feltűnést.
2. Halálfélelmem van, mert nemsokára születésnapi  sajtótájékoztatót kell tartanom, ahol az összes kérdést és az összes válaszomat unom. Mi a teendő? (Csto gyelaty?)- kérdezte Lenin.
3. Nem veszek tudomást a koromról, mondják rám, holott néha többnek érzem magam, mint amennyi vagyok. Az el nem múló infantilizmust meg hagyjuk.
4, 75 év ide, oda, sohasem lehetek Svejk. A svejkség egyébként nem szerep, hanem állapot, csak ezt Vidnyánszky úr nem hajlandó tudomásul venni.
5. Egyik legsúlyosabb kudarcom, hogy nem tudtam elérni, hogy bizonyos estjeimen a műszaki gárda ne röhögjön hangosabban, mint a közönség. (Néha még fuldokolnak is, nem beszélve az ügyelőről. L.Á.). Semmi jele a tiszteletnek. Legközelebb 
megverem őket.
6. Vidnyánszky úr évekkel ezelőtt kijelentette, hogy engem nem lehet rendezni és igaza volt. De akkor mit keresek itt? Még Rátonyi Róbert is meglátta bennem a "legnagyobb magyar Rettegi Fridolint." - Persze, csak ha ő rendezte volna.
Ehhez képest egy alabárdot sem kaptam a hat év alatt itt és előtte Debrecenben sem.
7. Bánatomban és kárpótlásul most írom "Az alabárdos halála" című drámámat, ahol az összes szerepet, így Oféliát és Lőrinc barátot, valamint Sztálint, Troppauer Hümért és Ott Katz tábori lelkészt is én játszom. Énekórát fogok venni Komlósi Zsuzsitól, hogy esetleg Bob herceg is lehessek.
8. Még csak 75 vagyok.

Mi akarsz még? (Neked írhatok még...)

Ölel Hobo

(2020. január 08.)