A Nemzeti mindenkié program is bemutatkozott a Magyar Művészeti Akadémia nagy sikerű konferenciáján

Április 1-jén tartották a Pesti Vigadóban azt a tanácskozást, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) szervezett Művészet, média, marketing címen. A találkozón a kulturális közélet számos meghatározó szereplője mellett Vidnyánszky Attila tartott előadást #anemzetimindenkie programról.

Az egész napos előadás-sorozatot Kocsis Miklós, az MMKI igazgatója hirdette meg. A találkozót – a konferencia alcíme szerint – azért hívták életre, hogy a résztvevők elmondhassák gondolataikat arról, hol találja meg helyét és méltóságát a műalkotás a marketing korában. Az előadók arra keresték a választ, hogy egy kulturális teljesítmény tekinthető-e olyan terméknek, amelyre vonatkoznak a hagyományos marketingelképzelések, vagy ezáltal megfosztjuk őket méltóságuktól; létezik-e nemzeti kultúra a globális kultúripar korában, lehetséges-e kulturális (marketing)tevékenység közösségépítés nélkül; illetve: hogyan lehet elérni, hogy a magasművészet ne csak a kevesek öröme legyen, s így a kulturális és közéleti elit magánügye.

Minderről vezető kulturális állami intézmények vezetői is megosztották tapasztalataikat. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára szellemtörténeti kontextusba helyezte a kérdést (Globalizált média, mediatizált kultúra), Káel Csaba, a Művészetek Palotája vezérigazgatója azt mutatta be, hogyan találja meg rendezvényeivel a Müpa a várandós nőktől a gyerekeken át az idős emberekig minden korcsoport tagjait (Kulturális FMCG, avagy „fast moving cultural goods”). Az Arany János Toldijának animációs változatán munkálkodó Jankovics Marcell pedig egy hermeneutikai kérdést vetett fel: hogyan adaptálhatók klasszikusaink a mobilok és más kütyük korában felnövekvő nemzedékek számára (Nincsen új a nap alatt?). Ezen konferenciaszekcióban adott elő a Nemzeti Színház vezetője is.

Vidnyánszky Attila a február 18-án először megrendezett, #anemzetimindenkie elnevezésű programról beszélt, amelynek keretében a Nemzeti ingyenes előadásokat hirdetett meg azok számára, akik máskülönben nem juthatnának el színházba. Mivel teátrumunk a konferencia napjáig már két ilyen különleges Vitéz lélek-előadást szervezett, Vidnyánszky Attila több tanulságot is levonhatott már a program működéséről. A legfontosabb, hogy az eddigi előadások igazolják az eredeti szándék létjogosultságát, vagyis – más szervezetek mellett – a Máltai Szeretetszolgálat, a Dél-Pesti Centrumkórház, a Bethesda Gyermekkórház vagy az Üdvhadsereg Új Kezdet Háza segítségével valóban olyan emberek látogathattak el színházba, akik élethelyzetük miatt másképp nem jutnának hozzá e művelődési, szórakozási lehetőséghez.

Külön szekcióban kaptak lehetőséget gondolataik kifejtésére a filmes szakemberek. Deák Kristóf, a Mindenki című kisfilm rendezője arról beszélt, hogyan jut el egy magyar kisfilm az Oscar-díjig. Prezentációjának egyik legfontosabb mozzanata az volt, hogy a hallgatóság megismerhette, milyen állhatatosság és kitartás szükséges ahhoz, hogy egy rövidfilm megtalálja a közönségét. Egy friss magyar tévéfilm, a Kertész Mihály rendező (Casablanca) életét feldolgozó Curtiz két fiatal alkotója, Topolánszky Tamás és Sümeghy Claudia arról tartottak előadást, hogyan nyerték meg a 42. montreali filmfesztivál fődíját egy nyugati filmipari mérce szerint alacsony költségvetésű mozival (Kezdők szerencséje vagy tudatosság – Curtiz-esettanulmány). Kollarik Tamás Médiatanács-tag, a Magyar Média Mecenatúra Program koordinátora, a tanácskozás egyik szervezője A mozgókép állami támogatása a digitális média korában címmel tartott előadást. Fülöp József, a MOME rektora pedig a mozgóképes képzés és tehetséggondozás legégetőbb elvi kérdéseit vetette fel (Oktatási intézmény és alkotóműhely – Tehetséggondozás és mozgóképes tartalmak fejlesztése a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen).

Ezután Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója tartott előadást a korszerű marketingfogásokról, arról, hogyan hasznosul a mindennapokban a „product, price, place, promotion” négyessége (Jó múzeumnak is kell a cégér?) Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója pedig bemutatta a dalház elhíresült plakátsorozata létrejöttének körülményeit, valamint azt, miért „komoly feladvány a mindent elborító kütyüvilágban egy, a hosszú XIX. századba beleragadt opera műfaj és egy kétfelé bomlott, nagyon előírásszerű és nagyon formabontó műfajpár népszerűsítése”.

Orosz István grafikus A plakátok kora címmel tartott előadást, aki a könyveiből is megismert, a prózájára jellemző, ironikus stílusban arról beszélt, hogyan éledt újjá a már egyszer elsiratott utcai, köztéri plakát műfaja. A rendszerváltó, Tovarisi konyec!, valamint a Nemzeti Színház korábbi évadainak több előadás-plakátját tervező művész természetesen örül e fejleménynek.

Az egész napos konferencia rövid kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelynek keretében a hallgatóság is fel tehetett kérdéseket a résztvevőknek.    

L. Gy.

(2019. április 04.)