Féltem, hogy elgyávulok

A Fekete ég – A fehér felhő színlapja nem ad meg szerepeket. Elárulja, mit fog alakítani?

– Az előadásnak két része lesz, A fehér felhő című Molnár Ferenc-darab elé készítünk egy montázst, ennek címe a Fekete ég. Mivel az első világháború már nem él élénken az emlékezetünkben, felidézünk neveket, eseményeket, hangulatokat, hogy aztán Molnár szívfacsaró meséjét el tudjuk helyezni térben és időben. Hadinaplókból, Ferenc Józseftől és Tisza Istvántól, korabeli reklámokból és katonai szabályzatokból idézünk. Meg akarjuk mutatni azt is, hogy miközben a frontokon milliók estek el, Pesten virágzott a kaszinóélet, operettsikerektől voltak hangosak a színházak. Ebben a vízióban sok alakban jelenek meg, zenélek is. A fehér felhőben a tisztet, az apát játszom – ő köré fonódik a történet.

Jó kezdés a Nemzetiben: nagy szerep.

– Ez a különleges előadás nem nagy egyéni alakításokra épül. Mindenkinek fontos dolga lesz benne.

Vidnyánszky Attila miatt szerződött Debrecenbe. Miatta jött a Nemzetibe is?

– Debrecenben először egy egymondatos szerepem volt a nagy román színházi varázsló, Silviu Purcărete által rendezett Scapin, a szemfényvesztő című Molière-darabban. Biztos van, akinek ez derogált volna, de én örültem, hogy valamit megint nulláról kezdhetek. Meggyőződésem, ha az ember sokat és jól dolgozik, azt meglátják. Az összes döntésemet magam hoztam, mindet a fejlődésem érdekében. A kaposvári egyetem után azért esett Nyíregyházára a választásom, mert tudtam, hogy ott nagyon sokat fogok játszani. Vidéken lehet megtanulni a szakmát, mert játszol bohózatban, zenés darabban, tragédiában, kortárs kísérletben, lehetsz drámai hős és táncoskomikus is. Egy pályakezdőnek ez kell. Fejest ugrani a szakmába. Évente átlag hat-hét bemutatóm volt, míg az osztálytársaimnak „jobb helyeken” kettő-három. Emellett éjszakánként a barátaimmal összeraktunk egy saját produkciót is, amit a színház később műsorára vett. Így indult nálam az írás, a rendezés, tanítottam is egy drámatagozatos iskolában. Nem terveztem öt évnél tovább maradni Nyíregyházán. Új impulzusokra vágytam. Nagyon tetszett a „szomszédban”, Debrecenben Vidnyánszky Attila színháza, érdekeltek a rendezők, a színészek, akikkel dolgozott. Jó szerepeket kaptam tőle, megrendezhettem az Abszint című saját darabomat, ami azóta is műsoron van a Csokonai Színházban. Örülök, hogy a Nemzetiben is számít rám.

A kezdet tehát egyben folytatás is.

– Annyiban igen, hogy jól értjük egymást Vidnyánszky Attilával. Egy olyan társulatba kerültem, ahol a példaképeim kollégája lehetek, most azokkal próbálok és játszom, akikre kölyök korom óta felnézek. Féltem, hogy elgyávulok az óriások között. De szerencsére állom a sarat.

Rendez, darabot ír, zenél és zenét szerez. Nem elég csak játszani?

– Inkább színházi embernek tartom magam, nem csupán színésznek. Persze elsősorban annak. Felmerül a gyanú, ha valaki mindenhez ért, nem is ért igazán semmihez... (nevet) Én nagyon élvezem mindegyik tevékenységet, nem tudom, melyikről tudnék lemondani. Engem az alkotómunka érdekel.

Milyen munkák várják A fehér felhő után?

– Játszani fogok A nagyúrban és a Don Quijotéban, készítünk egy Radnóti-verses estet és lemezt a Nemzetiben Bakos-Kiss Gábor barátommal. Több saját produkcióm készülőben van, rendezek a Váci Dunakanyar Színházban, talán Beregszászban is. Tele vagyok tervekkel, ötletekkel – és energiával. Mikor dolgozzon az ember, ha nem fiatalon?
 

Csicsely Zoltán

(2014. szeptember 30.)