Jordán Tamás színházat alapítana Szombathelyen

Az új szombathelyi színház 2008 decemberében tarthatná meg első előadását - folytatódik a hír -, melynek állandó társulata tervei szerint 18 emberből állna - vázolta társulatalapítási elképzelését Jordán Tamás. Mint elmondta, ideiglenes játszóhelyként a volt Helyőrségi Művelődési Otthon (HEMO) épületét szemelték ki, de a társulatalapítással párhuzamosan meg kell kezdeni egy új kőszínház építését is. A városi közgyűlés ellenszavazat nélkül erősítette meg azt a még 1991-ben meghozott határozatát, amely célként jelöli meg egy szombathelyi kőszínház létesítését. (MTI) - Jordán Tamást kérdezem a hírről és hátteréről: ami sokaknak eszébe jutott a Nemzeti Színházban, hogy miért a rádióból kell megtudnunk a hírt? - Nem így terveztem, hiszen a hét elejétől mindenki olvashatta a próbatáblán, hogy ma estére, az előadások utánra egy megbeszélést hívtam össze. Itt terveztem elmondani, elsőként a Nemzeti Színház művészeinek, hogy mi történt Szombathelyen. Talán belátható, hogy előre nem mondhattam semmit, hiszen nem lehetett tudni, hogy a város közgyűlése milyen határozatot hoz. Rajtam kívülálló volt, hogy a TV2-t értesítették a döntésről, és hogy ilyen gyorsan országos hír lett belőle. Én arra gondoltam, hogy ez csak holnapi hír lesz a médiumokban. - Alábecsülted a sajtót. - Azt azért mindenki sejthette, az estére összehívott megbeszélésből, hogy itt egy bejelentés fogok tenni. - Végül is a hír hallatán nyert igazi értelmet a meghirdetett megbeszélés, hiszen a művészekkel egyébként is folyamatosan beszélgettél az utóbbi hetekben, a szerződtetések ügyében. - Igen, és azt éreztem, hogy csütörtökön történik olyan dolog, amiről érdemes lesz beszélni a társulatnak. - Mik a következő lépések? Mi fog történni? - Előtte muszáj beszélnem még az előzményekről. Azt talán már lehet rólam tudni, hogy az én igazi ambícióm, ami folyamatosan hajt, az, hogy a színház ne csak előadások sorozata legyen, hanem fórum, agora, közösség. Színházat létesíteni olyan helyen, ahol még nem volt, az egy óriási kihívás, találkozik azokkal az ambíciókkal, amik olthatatlanul megvannak bennem. Mert ez az a helyzet, amiben már az első lépéseket úgy lehet befolyásolni, ahogy én a színház létesítését elképzelem. Ezek az érzések mozgatták a Nemzeti Színházas pályázatomat is. Az előzményekhez az is hozzátartozik, hogy a szoros együttműködést Szombathellyel már Szabó Gábor polgármestersége idején megkezdtem, még „merlines koromban”. Még nem is volt a Nemzeti, amikor már jeleztem, hogy én szívesen részt vennék a szombathelyi színházcsinálási munkákban. - Ha jól emlékszem, akkor ez szóba került akkor is, amikor a Megyejárás sorozat keretében Szombathelyen voltunk. - Igen, akkor is szóba került. A folytatása pedig az, hogy a későbbiekben én minden évben voltam Szombathelyen, és dr. Ipkovich György polgármesterrel már tavaly beszéltünk arról, hogy ha Szombathelynek komolyak a színházcsinálási törekvései akkor ezt én ezt a pályázatom lejártával bevállalom. - Szerepet játszik ebben az, hogy - ha jók az információim -, a mai napig nem dől el, hogy a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztját, pályázati úton vagy kinevezéssel kívánják betölteni ez év december 31-e után? - Ez nem játszik szerepet, hiszen amikor én a polgármester úrral tárgyaltam, még nem lehetett tudni az idei huzavonákról. - Térjünk vissza akkor arra a kérdésre, hogy mi lesz a Nemzeti Színházzal? Mik a következő lépések? - Akkor én is kérdezem, hogy miért beszéljünk úgy, mintha én folytatnám a Nemzeti Színházat? Nem lehet tudni, hogy mi lesz. Kiírnak egy pályázatot, azt valaki megnyeri. Ha nem lenne Szombathely, ugyanolyan bizonytalanságban lennénk, mint vagyunk most. Nem? - Természetesen, de hát addig még van nyolc hónap. - December 31-ig én vagyok a Nemzeti Színház vezérigazgatója és addig nem is fogok mással foglalkozni. Amit Szombathelyen tervezünk, az 2008 augusztusában, tehát jóval több, mint egy év múlva fog elindulni. A Nemzeti Színház életében mindez december 31-ig semmiféle változtatást nem jelent. Eöri Szabó Zsolt

(2007. április 26.)