Vissza a hírekhez
Györgyike ötvenegyszer
Milyen érzés, amikor az igazgató azt mondja: ennyi, eddig tartottTermészetesen nem jó, de ez az ő joga, döntése, én csak végrehajtó vagyok, ebbe nem tudok beleszólni. Fájó szívvel, de elfogadom.
Ötvenegy előadás. Ez jó? Rossz? Hogyan értelmezed?Szerintem, prózai előadásból, egy új színházban, ekkora nézőtérrel nem rossz. Hogy is mondják? Túlélte az idő próbáját. Szomorú, hogy vége van, de arra büszke vagyok, hogy a rossz kritikai fogadtatás ellenére a színészek mindent megtettek. Ezt az előadást végül is a színészek előadássá tették, és én ezért hálás vagyok nekik. Mindent lehet mondani a Györgyikéről, de azt, hogy megbukott, azt nem.
Többek között olyasmiket is írtak, hogy friss diplomásként túl nagy fába vágtad a fejszédet.Igen, én akkor végeztem, és az akkori agyammal, hogy a Nemzeti nagyszínpadán dolgozhatok, az nagyon nagy dolog volt. A mostani agyammal, és az azóta megszerzett tapasztalatommal már tudom, hogy mennyi rosszat is tettem ezzel magamnak, de azt is, hogy mennyi jót. A friss diplomámmal idejöttem egy politikailag zűrösen értelmezett színházba - most nem beszélek tehetségről, csak a friss diplomáról -, és ezzel azt üzentem, hogy lám, a fiatalokat érdekli ez a ház. Ebben biztosan sok jó dolog volt. De akik azelőtt nagyon sok jót írtak rólam, erről az előadásról végérvényesen rosszakat írtak. A bemutató után a pszichikai állapotom teljesen tönkrement. És mégis szépen gondolok vissza az egészre, mert úgy érzem, nekem mindent megért.
(2006. január 09.)