Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Óh, vak ripőkség...

A mondat Kreónnak szól (Kulka János), aki néhány pillanattal előbb elragadta Oidipusz (László Zsolt) lányait. A háttérben a görög drámáknál nélkülözhetetlen kar négy tagja: Udvaros Dorottya, Papp Zoltán Bodrogi Gyula Sinkó László, akik az első felvonásban Iokaszté, a pásztor, a hírnök és Teiresziasz megszemélyesítői. Idézet a darabból: OIDIPUSZ Óh, vak ripőkség! Azt hiszed, hogy vén korom szégyenited meg, és nem magadat csupán? Fölhányod, hogyan öltem és nősültem, és mily átok űz - amiről én nem tehetek, az isteneknek tetszett rámidézni ezt, kik talán régtől fogva gyűlölik fajom. Mert énbennem magamban nem lelsz semmi oly bünfoltot, amely ezt a szörnyü büntetést vonhatta volna családomra és reám. Hisz már apámnak jóslat rég jósolta, hogy saját fia kezéből éri a halál: micsoda joggal vádolhatsz hát engemet, kiben akkor anyám-apám csirája még nem egyesült, és meg se fogant életem? Anyámról is nem szégyellsz kényszeríteni, hogy szóljak, és házasságunkról: ő pedig testvéred volt. Jó, én semmitse titkolok, ha te gonosz nyelvedre vetted már nevét. Mert ő szült engem, ő szült, s jaj nekem, sem ő nem tudta, sem én! Ő szült engem, s ugyanő szülte nekem átkára gyermekeimet. Egy bizonyos: te tudatosan kened itt rám s rá a szennyet; míg én őt ártatlanul vettem el, s önkényt ne beszélném szégyenét. Nem vagyok hát házasságomban sem bünös s elvetemült, éppoly kevéssé, mint apám halálában, mellyel oly fájón mar szavad. Csak egy kérdést intézek hozzád: válaszolj! Ha valaki rádtörne, hogy megöljön, azt kutatnád előbb, nem apád-e ő talán, vagy, békés ember, rögtön bosszut állanál? Ha élni szeretsz, azt hiszem, lesujtanád a támadót, s nem kérdeznéd, hogy szabad-e? Ilyen bajba jutottam én, az istenek végzete folytán; s mégha apám szelleme támadna fel, ő sem ítélne el, tudom. KAR–Pásztor Jó ember ez az idegen, és szörnyüség, amiken átment. Méltó, hogy megvédd, király. THÉSZEUSZ Elég a szóból. Míg a rabló messze fut, mi megrablottak itten állunk tétlenül. Vezess hát, mert rablóból rab lettél: vezess! A sors saját vermedbe ejtett. Jogtalan szerzett kincseket megőrizni nem lehet. Segítségben ne bízzál! Értettél?
  • Bemutató: február 4. stúdiószínpad
  • Az előadás színlapja

    (2006. január 05.)