A Székesfehérvári Vörösmarty Színház vendégjátéka
Mészöly Dezső fordítása alapján
a színpadi változatot készítette:
Orbán Eszter és Galambos Péter
Szereplők
Vincentino herceg - Gazdag Tibor
Angelo - Kuna Károly
Escalus - Ferenczy Csongor
Claudio - Kaszás Mihály
Lucio - Kovács Zoltán
Pompeius - Matus György
Börtönparancsnok - Kozáry Ferenc
Őrmester - Juhász Illés
Giulio - Budaházy Árpád
Giovanni - Keller János
Rémes - Bata János
Bernát - Bakody József
Izabella - Bakonyi Csilla
Marianna - Váradi Eszter Sára
Francesca nővér - Tóth Viola
Dramaturg: Orbán Eszter
Díszlettervező: Galambos Péter
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő;
Zeneszerző: Vedres Csaba
A rendező munkatársa: Vass János Pál
Rendező: Galambos Péter
A városban eluralkodott a szabadosság, a fiatal férfiak bordélyokban töltik napjaikat. Ide vezetett a várost vezető Herceg engedékenysége, a rosszul értelmezett szabadság. Don Vincentio tudja, hogy változtatnia kell. És azt is, hogy népe nem értené meg a változás okát. Elutazik tehát, és a rendteremtést helyettesére, Angelóra bízza, aki szigorú törvényt hoz: a házasságon kívül születendő gyermek halált hoz apjára. Az első elítélt, Claudio, nem reménykedhet másban, mint a letartóztatása napján zárdába lépett húga meggyőző erejében, aki próbát tesz arra, hogy megenyhítse a helytartó szívét.
Mi történik, ha két, meggyőződésében ennyire hasonló ember ellentétes célokért harcol? Végzetes lesz-e kettőjük találkozása? Közös nevezőre juthat-e az isteni és az emberi igazságszolgáltatás? Bűn-e, ha kis csalás által jut érvényre az igazság? És ki az a Pater Lodovico, aki végigkíséri a történetet?
Shakespeare legkeserűbbnek tartott komédiája a XVII. század eleji Londonnak mutat görbe tükröt, de minden korban érvényes. A hatalom természetéről szól, melynek úgy tűnik elkerülhetetlen velejárója a korrupció és az erőszak. De nem tandráma. A darab személyes sorsok, elbukás-történetek bemutatásával teszi föl nekünk a kérdést: mi vajon mennyire vagyunk biztosak magunkban?
