Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800

JEGYPÉNZTÁRUNK ÜNNEPI NYITVATARTÁSA: 
December 21-22-23-án, valamint december 27 és 30 között 10.00-18:00 óráig. December 24-25-26-án, december 31-én és január 1-én zárva.

Vissza a hírekhez

William Shakespeare: Szeget szeggel

A Székesfehérvári Vörösmarty Színház vendégjátéka Mészöly Dezső fordítása alapján a színpadi változatot készítette: Orbán Eszter és Galambos Péter Szereplők Vincentino herceg - Gazdag Tibor Angelo - Kuna Károly Escalus - Ferenczy Csongor Claudio - Kaszás Mihály Lucio - Kovács Zoltán Pompeius - Matus György Börtönparancsnok - Kozáry Ferenc Őrmester - Juhász Illés Giulio - Budaházy Árpád Giovanni - Keller János Rémes - Bata János Bernát - Bakody József Izabella - Bakonyi Csilla Marianna - Váradi Eszter Sára Francesca nővér - Tóth Viola Dramaturg: Orbán Eszter Díszlettervező: Galambos Péter Jelmeztervező: Kárpáti Enikő; Zeneszerző: Vedres Csaba A rendező munkatársa: Vass János Pál Rendező: Galambos Péter
A városban eluralkodott a szabadosság, a fiatal férfiak bordélyokban töltik napjaikat. Ide vezetett a várost vezető Herceg engedékenysége, a rosszul értelmezett szabadság. Don Vincentio tudja, hogy változtatnia kell. És azt is, hogy népe nem értené meg a változás okát. Elutazik tehát, és a rendteremtést helyettesére, Angelóra bízza, aki szigorú törvényt hoz: a házasságon kívül születendő gyermek halált hoz apjára. Az első elítélt, Claudio, nem reménykedhet másban, mint a letartóztatása napján zárdába lépett húga meggyőző erejében, aki próbát tesz arra, hogy megenyhítse a helytartó szívét. Mi történik, ha két, meggyőződésében ennyire hasonló ember ellentétes célokért harcol? Végzetes lesz-e kettőjük találkozása? Közös nevezőre juthat-e az isteni és az emberi igazságszolgáltatás? Bűn-e, ha kis csalás által jut érvényre az igazság? És ki az a Pater Lodovico, aki végigkíséri a történetet?
Shakespeare legkeserűbbnek tartott komédiája a XVII. század eleji Londonnak mutat görbe tükröt, de minden korban érvényes. A hatalom természetéről szól, melynek – úgy tűnik – elkerülhetetlen velejárója a korrupció és az erőszak. De nem tandráma. A darab személyes sorsok, elbukás-történetek bemutatásával teszi föl nekünk a kérdést: mi vajon mennyire vagyunk biztosak magunkban?

(2003. november 18.)