Az ügynök halála színmű két részben

„Ma kifizettem a ház utolsó részletét. De az a ház már nem lehet az otthonunk. Szabadok vagyunk, függetlenek.” /Linda/

Arthur Miller amerikai drámaíró és esszéista. Elsősorban Az ügynök halála és a Salemi boszorkányok című színdarabjai tették ismertté. Millert manapság világszerte úgy tekintik, mint a 20. század legjobb színdarabíróinak egyikét. Az ügynök halála talán az író legismertebb drámája. Az 1949-ben írt alkotásért megkapta a Pulitzer-díjat és a Tony-díjat.

A hatvanas éveiben járó utazó üzletkötő, Willy Loman már harmincöt éve dolgozik ugyanannak a cégnek. Két fia van, családját szereti, felesége, Linda is szeretettel viszonyul hozzá. Ám Willynek már nem megy jól az üzletkötés, fizetése teljes mértékben a létrejött üzletek számától függ, s ezekből egyre kevesebb van. Fiait ezért az önálló élet felé terelné, hiszen egyikük főleg nők elcsábításával tölti az idejét, a másik pedig egyik állásból a másikba vetődik, de kleptomániája miatt sehol sem képes megmaradni. Anyagi nehézségei következtében megingó önbecsülése miatt, Willy titokban öngyilkosságra készül. Közben Linda meggyőzi őt arról, hogy egyenesen a főnökét keresse fel, és a korára, valamint a cégnél eltöltött munkaéveire tekintettel stabil irodai elhelyezést kérjen tőle állandó fizetéssel. A főnök azonban nem hogy előléptetné, de elbocsájtja az idősödő férfit. A kölcsönös vádaskodás a fiúkkal elkerülhetetlen.

S habár egy családi vacsora során a kibékülés megtörténik, az amerikai álom szertefoszlani látszik: a tragikus sorsnak már nem lehet más utat szabni.

Willy Loman temetésén csak a család van jelen. Végül Linda egyedül marad férje sírjánál, s nem érti, hogy az miért tette ezt magával, pont most, amikor már a házat is kifizették. Az asszony zokogva mondja: „Szabadok vagyunk… Szabadok!”

A darabot társadalomkritikai éle a II. világháborút követő években tette népszerűvé. A családi konfliktuson, a szereplők karakterén keresztül egy olyan világra nyílik rálátásunk, amiben a nagyzási hóbort mögött értelmetlenség, kegyetlenség, öncélú érzékiség és beteges kényszercselekvés húzódik meg. Míg a hidegháború alatt a darab magyarországi bemutatóit politikai célok motiválták, a rendszerváltozást követő időszakban a darabban leírt viszonyok idehaza is élményszerű tartalomra tettek szert. Ekképpen az eredeti társadalomkritika egyetemes jelentősége is jobban megragadható.