Az ügynök halála
– Loman érzékenységek hálójában vergődik, könnyen sérthető, sérülékeny ember. Nagyon sok minden bántja, számos sérülést hordoz magában. De Blaskó érzékenysége révén feldolgozza és meg is teremti a tragikus alaphelyzetet. Ő az a színész, aki magával ragadja a nézőt – mondja Csiszár Imre Blaskó Péterről. Összeszokott színész-rendező párosról van szó, hiszen pályájuk kezdete óta számos jelentős előadásban dolgoztak együtt.
– A másik fontos tulajdonság – Lomané és Blaskóé – a szenvedély. Loman ugyanis állandóan keresi a kiutat a kutyaszorítóból. Nem egy lemondó nagyapóról szól a darab, hanem egy küzdő emberről, aki pontosan tudja: ha ő nem cselekszik, akkor a két link fia nem fogja tudni eltartani a családját. Ez a szenvedély hajtja, hogy mindenáron megtalálja a megoldást, és mint minden tragikus hős, fejjel rohan a falnak. Péter nagyon érzékenyen és szenvedélyesen tudja ábrázolni ezt a folyamatot.
– És még egy furcsa dolog kell ehhez a szerephez: valamilyen különös humorérzék. A képesség, hogy időnként kívülről tudja magát szemlélni, hogy néha két lépés távolságból lásson rá magára. Mert így szemlélve már-már nevetséges Loman erőlködése, hogy megmentse a családját, a saját egzisztenciáját a biztos bukástól. Ha egy pillanatra megáll, félreteszi az őt hajtó szenvedélyességet, akkor humorosnak, szinte már röhejesnek látszik a vergődése. Persze ez fájdalmas humor. És ehhez nagyon kell az önkritikus látásmód, az önironikus humorérzék.
Papp Sándor Zsigmond
(2017. szeptember 26.)
