Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2025. március 14. - Matild Napja

Háttér

Premier

„Menj, láss és kaczagj!”

Olasz szalmakalap - egy boldogan bolond órában született komédia

Eugène Labiche és Mark Michel 1851-ben Párizsban bemutatott közös színpadi játéka a szerzőpáros legismertebb, legtöbbet játszott, ma is népszerű komédiája. Hamar meghódította a világ színpadait. René Clair 1927-ben filmet rendezett az eredeti mű alapján. Az olasz zeneszerző, Nino Rota Il cappello di paglia di Firenze című operája, melyet 1977-ben mutatott be a Santa Fe Opera, szintén ezt a témát dolgozta fel. A hazai színházakban is régóta műsorra tűzik a komédiát, és születtek ennek felhasználásával újabb és újabb átiratok, zenével, burleszkelemekkel dúsított változatok.

Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Herczegh Péter - jelenet a Nemzeti Színház előadásából (2025). Rendező: Silviu Purcărete.  ::   Fotó: Eöri Szabó Zsolt

 

„Elmésebb hóbort, mulatságosabb furaság tán nem fordult még meg sem ezen, sem más színpadon, mint azon négy fölvonásos bohózat, mely egy boldogan bolond órában repült ki Marc-Michel és Labiche urak vig, igazi gaulois agyából” – írta az első népszínházi bemutató után a Magyarország és a Nagyvilág újságírója a hetilap 1877. február 18-i számában. Igaz, az előadás címe akkor még A flórenczi kalap volt, később lett belőle Olasz szalmakalap, de a lényeg mit sem változott. A történetet már a hajdani hírlapíró sem akarta elmesélni. „Elmondva elpattan, mint a megérintett szappanbuborék. A legkómikusabb helyzetek és félreértések űzik itt egymást” – fogta volna rövidre az ajánlást. De aztán csak elárulja, hogy az erdőben találkozott a katonatiszt és a kikapós asszonyka. A nő szalmakalapját egy fára akasztották, és abba kóstol bele a ló, egy aznap nősülni készülő fiatalember lova. Az is kiderül, a féltékeny férj miatt fontos minél hamarabb szerezni egy ugyanolyan kalapot. A kárt okozó állat gazdája, a vőlegény azonnal menne is a kereskedőhöz, de ekkor elindul nyomában a násznép, és kezdődik a félreértések sorozata. Követhetetlen, ki kicsoda, kit minek és kinek néznek a vidéki rokonok, az ostoba és félnótás férfiak, a magukat kellető asszonyok, a károsultak, a katonák... és főleg a süket nagybácsi, aki végképp semmit nem ért…

 

Végül az egykori újságíró arra jut, ami még ma is érvényes az Olasz szalmakalap esetében: semmi értelme az ilyen előzetes beavatásnak. „Kár ezt elbeszélni, ó publikum! Menj, láss és kaczagj magad!”

 

Eugène Labiche
(Párizs, 1815. május 5. – Párizs, 1888. január 23.)

Jómódú polgári családban született. Jogi tanulmányokat folytatott, beutazta Itáliát. Első irodalmi sikerét az 1837-es A mosdótál című bohózattal aratta. A következő évben bemutatott vígjátéka, a „végtelenül udvarias” emberről szóló Coyllin úr már több mint száz előadást ért meg. Ettől kezdve folyamatosan ontotta a színpadi műveket. Életrajzírói szerint száz – mások szerint százötven – önálló színművet írhatott. Gyakran más szerzőkkel együtt találta ki a fergeteges komédiákat. A ma is népszerű Olasz szalmakalap című vígjáték esetében Mark Michel volt a társszerzője. 

Darabjainak hatalmas közönségsikere volt. A jellemábrázolásban ugyan nem jeleskedett, de komikus helyzetek sokaságába hajszolta szereplőit. Így tette nevetségessé az üresfejű, ostoba kortársait. Kegyetlenül kifigurázta a hiú, önző és kapzsi polgárokat, egyáltalán nem kímélte a nagyképű hatalmasságokat, az álszent csalókat.

(2025. március 6.)