„Én csak egy boldogtalan teremtés vagyok. Almási Mihályné, akit Nagykanizsán szilveszter éjszakáján lökött ki az utcára az ura, mert megunt…. Az uram olyan ember volt, hogy egyszer megfogta a jobb karomat, odaszorította a tenyeremet az ajtófélfához, és teljes erejével rácsapta az ajtót. Hét helyen törtek el az ujjaim, ha sokáig írok vagy gépelek, ma is teljesen hideg lesz, és elhal a kezem” – idézi Nagy Mari a Macskajátékban általa alakított Egérke, vagyis Almási Mihályné tárgyilagos bemutatkozását.
Vannak ilyen szelíd nők, akik önkéntelenül is kiteszik magukat mások szadizmusának, kegyetlen játékának. Ez Egérke sorsa is, aki Nagykanizsáról Pestre menekül – előbb a pályaudvaron tengődik, aztán a tanács kiutal neki egy társbérleti szobát. Így talál egymásra lelkileg a két magányos nő: a még mindig szenvedélyesen szerelmes Orbánné, és a szenvedésektől meggyötört Egérke.
Egérke végre talált valakit, aki figyel és vigyáz rá, Orbánné pedig kap egy társat, aki szereti őt. Feltétel nélküli kapcsolat ez. Egymásra utaltságukban úgy tekintenek a másikra, mint egy kis ajándékra az élettől, amely mindkettőjüket meggyötörte. Szükségük van egymásra, amiről ők nem beszélnek, így léteznek – pontosabban megtalálják kapcsolatuk kifejezési módját, egy titkos nyelvet: a nyávogást. Orbánné lakásában lakik még egy fiatal házaspár társbérlőként, akiknek van egy macskájuk, és ennek a hangját utánozza Egérke, és erre felel „macskául” Orbánné. A macskák nyávogásában mindig van valami esdeklő, panaszos, valami, ami az emberi sírásra emlékeztet. Vagyis van ebben a játékban, amit ez a két nő önfeledten és gyermetegen élvez, valami nagyon szomorú.
A Macskajáték Makk Károly által rendezett filmje, amelyben Törőcsik Mari játszotta Egérkét, elevenen él az emlékezetemben. Amit ő nyújtott ebben a szerepben: felejthetetlen. Számomra viszont csak egy dolog lehetséges (ami lehetetlen): el kell ezt felejtenem. Egérke és Törőcsik összetartoznak, és ahogy Mari a Dajka Margit által játszott Orbánné Egérkéje volt, nekem most Udvaros Dorottya Egérkéjévé kell lennem. Nehéz ezt megfogalmazni, kimondani, de azt érzem, hogy itt nem a színészet számít, nem „produkálni” kell magamat, nem eljátszanom kell valamit, amire azt mondják, hogy ez a szerep. Nekem Egérkévé kell válnom…
Kornya István
(2019. december 13.)
