-
Ha egy szóban kellene összefoglalni, milyen volt a vietnami származású francia rendezőnő, Caroline Guiela Nguyen és társulata Saigon című előadása, csakis ez lehetne: szép. Alice Duchange elegáns díszlete egy vietnami étterem nagyon is realista mása, amelyet a jellegzetes spotlámpák, neonfények, izzófüzérek és persze az utcáról (a színpad mélyéről) beszűrődő „természetes” fények emelnek el a rögvalótól. A Saigon ugyanis egy költői történelmi időutazás, amelynek étterme egyszerre ad otthont egy 1956-os – lám, nemcsak nekünk történelmi évszám ez – vietnami és francia vendéglőnek. De ugyanígy szinte csak a fények – és persze a színészek – játékának köszönhetően vált ugyanez a kulissza egy 1996-os párizsi és saigoni étteremmé.
-
A Nemzeti Színház mindenki által befogadható és mindenkit befogadó színház, amely nyitottan, sokszínűen képviseli a magyar színházi életet. A Nemzeti Szín-Tér ezt a nyitottságot tükrözi; programját az ország első színházának repertoárján lévő előadásokból, valamint a társulatunkhoz kötődő fiatal művészek produkcióiból állítottuk össze.
-
Május 5-én vasárnap este Az ember tragédiája előadással ért véget a VI. MITEM, a Nemzeti Színház nemzetközi színházi találkozója. Az idén négy helyszínen 13 ország 23 produkcióját láthatták a nézők április 11. és május 5. között. Orosz, ukrán, szerb, litván, német, kazah, dán, portugál, cseh, francia, svéd és határon túli magyar előadás színesítette az idei MITEM fesztivál programját. A találkozón a Nemzeti Színház több produkcióval is bemutatkozott.
-
A Stockholmi Királyi Színház Egy nyári éj Svédországban című előadása olyan volt, mint amikor az eső elől a fedél alá húzódó emberek között egy rendkívül bensőséges beszélgetés alakul ki. A párhuzamot erősíti, hogy Eirik Stubø rendezését is áthatotta egy nem sürgető, nem feszült, inkább meditatív várakozás. A norvég rendező a svéd Dramaten igazgatójaként alighanem érzékeny a különböző kultúrák találkozására. Az Egy nyári éj Svédországban éppen erről szól: a pályája végén járó orosz filmrendező, Andrej Tarkovszkij elhatározza, hogy egy olasz produkció, a Nosztalgia után a kortárs klasszikus, Ingmar Bergman stábjával és az ő kedvenc forgatási helyszínén, a svédországi Gotlandon forgat egy filmet.
-
A Sára asszony közös produkciónk a Spectrum Színházzal. A budapesti bemutató január 17-én volt, majd március 23-án Marosvásárhelyen is premierre került sor. Azóta többször utazott és aratott sikert csapatunk, amelyben négy erdélyi színész is játszik, természetesen az előadás második otthonát adó a Spectrum Színháztól: Márton Emőke-Katinka, Ruszuly Ervin, Szász Anna és Tatai Sándor. A megrendítően szép előadással nagy örömünkre a helyi média is foglalkozott, ezekből kaptunk egy csokorral a Spectrum Színházas kollégáktól.
-
Vadászat a hajtók és Hobo szemszögéből. Világhírű színházi mesterek a világról és a művészet feladatáról, előadásokról és a tanításról: Purcărete, Koniordou, Vasziljev, Therzopulosz. MITEM – körkép a fesztiválról. Színházi ünnep 2023-ban: olimpia. Gasztro és szépirodalom… Érdekességek a Nemzeti Magazin legújabb számában.
-
Döbbenetesen erős és hatásos feldolgozásban hozta el Euripidész klasszikusát, a Trójai nőket a Wybrzeże Színház Gdańskból a MITEM-re. A lengyel társulat 2018-as előadása Jan Klata rendezésében hátborzongatóan reflektál egy olyan valóságra, ami azóta már megint megtörtént velünk.
-
„Az 1311-es kassai lázadás a városépítők önrendelkezésért folytatott küzdelme a kor oligarcháival. Omodé nádor személyében és jogtipró magatartásában könnyen azonosíthatók korunk rablólovagjai” – véli Szabó K. István. A kassai polgárok rendezője Márai naplóiról, Stephen Kingről és a soha nem látott nagyapa példázatáról is beszél.
-
Madách drámai költeményét minden diktatúra veszedelmesnek ítélte. Amikor Németh Antal 1937-ben a hamburgi Staatliches Schauspielhausban rendezte, az elfogadó bizottság be akarta tiltani az előadást, mert a falanszter-képet nyílt támadásnak tekintette a nemzetiszocializmus eszméje ellen. Hosszú vita után azzal a feltétellel álltak el szándékuktól, ha az ominózus XII. színben cirill betűs feliratok utalnak a Szovjetunióra. A kommunista pártállam még ennyit sem teketóriázott. Egyszerűen leparancsolta a színpadról.
-
Folytatva a MITEM „görög minifesztiválját” három modern mű olvasatát láthattuk Theodórosz Terzopulosz és egykori tanítványa, Szavvasz Sztrumposz rendezésében. A görög mester sajátos formanyelve átütő erővel gazdagította Brecht, illetve Beckett jól ismert darabjait, ahogy Szavvasz Sztrumposz hasonló eszközökkel színre vitt Sirály-adaptációja is rendkívül izgalmasnak bizonyult.
-
Két díjat kapott a Nemzeti Színház Brand című produkciója: Zsótér Sándor vette át a legjobb rendezésért, Trill Zsolt a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat a Trafóban tartott díjátadón.
-
1989 után a román kultúrának első és feltartóztathatatlan vitalitással feltörő megnyilvánulása Silviu Purcărete színháza volt. Vitalitásról írok, de igazságra gondolok, mert e két fogalom egymásból következő tartalmára utalok. Silviu Purcărete előadásai – a román színházi életben először – nem az illúziót vagy a hipotéziseket, nem az ítélkezést vagy az üres transzcendencia hamis összefüggéseit celebrálják, még kevésbé a szórakoztatást és a „politikai” szándékot állítják előtérbe, hanem magát a világot mutatják fel – kibékíthetetlen ellentmondásaival együtt. Vitathatatlanul. Minden előítélettől és elvárástól megszabadulva. Színháza semmiképpen sem rossz szándékú, ellenséges, igazságtalan. Hanem tiszta, tehát nyers, könyörtelen, ünnepélyes, kíméletlen.
