-
A 18. században igazi provokációnak számított Beaumarchais (1732–1799) Figaro-trilógiájának első két része. Ezek közül is leginkább a középső: Egy őrült nap avagy Figaro házassága (1778). Túl a komédián volt egy fontos mozzanata a darabnak, ami felháborította a kor nemeseit: kinek jár az első éjszaka joga? A kérdés felvetése természetesen önmagában nem elég a provokációhoz, szükség volt arra a dramaturgiai szerkezetre is, ami elvezet minket Figaro nagymonológjáig, amelyben a politikai, társadalmi szembesítés kap hatalmas teret. Ez a monológ a mű csúcspontja. Minden egyéb vígjátéki szál erre fut ki. Van a kisembernek lehetősége kitörni a felső kontroll alól? Képes megízlelni szabadon a szerelmet a szellem bármely olyan rendszerben, ahol mindenkit irányít valaki? Ott és akkor egy gróf.
-
Januártól újra játssza a Nemzeti Színház a Csongor és Tündét Vidnyánszky Attila rendezésében, a férfi címszerepben új színészt láthat a közönség. Csongort Mészáros Martin alakítja, aki az utóbbi időszakban egyre komolyabb feladatokat kap a teátrumban, látható többek között a Rocco és fivéreiben, a Leánder és Lensziromban, A Mester és Margaritában is. Csongort január 10-én és 11-én játszotta először, az előadás február 22-én és 23-án lesz legközelebb a nagyszínpadon.
-
Túlzás nélkül lehet mondani, hogy tomboló sikerrel mutatta be a budapesti közönség előtt Alessandro Baricco Vértelenül című regényének színpadi adaptációját a plovdivi és az észak-macedón színház, Diana Dobreva rendezésében. A bolgár rendező ezzel MITEM-rekordot állított fel, hiszen nem volt még olyan alkotó, akinek egy fesztiválon három darabja is szerepelt volna, ráadásul mindhárom különböző társulatok produkciója.
-
Madách Imre születésének bicentenáriuma és Az ember tragédiája színházi bemutatójának 140. évfordulója alkalmából az Országút című lap hat alkotót kért fel a kortárs képzőművészet élvonalából, hogy ábrázolják a dráma egy-egy színét.
-
József Attila, Villon és Faludy, Pilinszky után Ady Endre szavain keresztül fogalmazza meg Hobo, amit a világról, Magyarországról, önmagáról gondol. No, nem azért, mert tudatosan készült volna egy újabb előadói estre, hanem – ahogy mondja – Ady költészetében talált válaszokat mai kérdéseire.
-
Térdig sínben biceg az interjúra. Pedig Kristán Attila az a dinamikus színész, aki ha kell, felszántja a színpadot. Vagy felcammogja. De még az is lehet, hogy Figarónak jól jön majd a mankó a nem túl távoli jövőben.
-
Egy nem túl távoli jövőben játszódik Beaumarchais 18. századi darabjának mai változata: Spanyolország nagyhatalom, Almaviva grófja az álom- és jövőkutatással foglalkozó Éden Vállalat alapító elnöke. Mint ahogy Suzanne sem csupán a grófnő egyszerű szobalánya már, hanem Figaróval együtt néha ő is felveszi a kesztyűt, és lázadóvá válik.
-
Médeia nem közönséges nő, hanem varázsló, a napisten, Héliosz unokája. Mi mégis az embert látjuk benne, aki valami embertelent cselekszik. A féltékenységben a saját gyerekeit is megölő Médeia tragédiáját Eirik Stubø állítja színre. A norvég rendezővel a nyelvi korlát hasznáról, az istenek akaratáról és a szereposztás pikantériájáról beszélgettünk.
-
Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni a két, címben szereplő előadást összekötő kapocs: Silviu Purcărete legutóbbi években látott produkcióiról. A román Mester valószínűleg mindent tud a színházról, amit tudni érdemes, és ezt a szellemi fölényt folyamatosan új és új kihívásokkal „játssza ki”, mint egy olyan ütőkártyát, amiről már az elején tudjuk, hogy „mindent visz” majd…
-
Színházunk meghívására Budapestre jött az elismerten legnagyobb spanyol színész, José Luis Gómez. A Don Quijote-ből olvasott fel óriási sikerrel részleteket, Vidnyánszky Attila Don Quijote-előadása előtt.
-
Mit kínál a 2025/26-os évadban a Nemzeti Színház? Lehet-e rapelni Vörösmartyt? Hány éve tart a nagy magyar úri muri? Mitől érdekes a MITEM kritikus szemmel? Hogyan alkot Vecsei H. Miklós? Ezekről és sok más egyébről is olvashatnak a Nemzeti Magazin nyári számában.
-
Líra, finomság, melankolikus humor – leginkább ez jellemezte az izraeli társulat Cyrano-előadását, amelyet a tavaly elhunyt litván rendező, Rimas Tuminas állított színpadra. Második alkalommal szerepelt a MITEM programjában a Gesher Színház, az elmúlt évben szintén Rimas Tuminas rendezésében egy Anna Karenina-adaptációt láthatott tőlük a budapesti közönség. Akkor is, most is zajos sikerrel.
