-
„Bováryné én vagyok” – szoktunk hivatkozni Flaubert-re, ha azt bizonygatjuk, hogy az írók leginkább önmagukat, a saját történetüket fogalmazzák újra. A színészek viszont a mások által megfogalmazott szövegeket mondják, mások szerepét játsszák. Kivétel Szarvas József, aki az önéletrajzi könyvéből készült Pustol a hó után ismét olyan lehetőséget kapott a Nemzeti Színházban, hogy önmagát adhatja. A Tizenhárom almafa Táncos Csuda Mózsijaként lép először színpadra, majd ezt a szerepet elengedve a viszáki Tündérkert megálmodójaként szólalhat meg, mivel napjainkig – sőt, tovább – ér a „trianoni utójáték”.
-
Maszkban próbáló színészek, koronavírusos rendező, a világjárvány és Shakespeare. Szerelem a koronavírus idején címmel a világjárvány korszakát dokumentáló filmet forgattak a kulisszák mögött a Nemzeti Színházban, amely a Rómeó és Júlia próbafolyamatát öleli fel. Az ötven perces alkotás csaknem egy éven át készült a pandémia idején.
-
A színházi világnap alkalmából idén is odaítélték a Gobbi Hilda-életműdíjat, a Soós Imre- és a Vámos László-díjat, valamint a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának elismerését, a Hevesi Sándor-díjat. Döntött a kuratórium a Kállai Ferenc-életműdíjról és a Szabadtéri Színpadok Szövetsége az Amfiteátrum-díj idei nyerteséről is. Színházunk főigazgatója Vidnyánszky Attila Hevesi Sándor, Nagy-Kálózy Eszter, a Nemzeti Színház művésze, Amfiteátrum-díjat kapott.
-
Hogy kisebb vagy nagyobb szerepet kapott-e a színész, manapság csak akkor tudja meg, ha végigolvassa a darabot. A színjátszás hőskorában (egészen az 1960-as évekig) azonban rögtön szembesült vele, mert nem a színjáték teljes szövegét kapták meg a szereplők, hanem csak annyit, amennyit meg kellett tanulniuk.
-
Mire jó egy fesztivál? – elmondja Marton László és Vidnyánszky Attila. Megnézik, megírják, ajánlják – kulturális újságírók a MITEM-ről. Mit kérdezne egy kávéházi szegleten József Attilától? – Hobo-portré. Nézőpontok a 6-os című előadásról (drMáriás, Száraz Miklós György). Tragédia és pedagógia – tanárok Madách és műve hasznáról. Szív Ernő novellája – és sok egyéb olvasható még a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.
-
A negyedik kisfilm. A kettészakítottakról. Felük itt, a másik felük ott. Hiányoznak egymásnak? Kamerákkal a bemutatóig. Itt az új rész!
-
A Nemzeti Színház a 2023/24‑es évadot a „Királyok Évada” szlogennel hirdette meg. A Szcenárium szerkesztőiben tavaly előtt ősszel merült fel az a gondolat, hogy e bemutatókhoz kapcsolódóan az Írószövetség és a Nemzeti Színház tagjai nyilvános kerekasztal‑beszélgetéseken vitassák meg a felmerülő szakmai kérdéseket.
-
Alessandro Serra rendező, szerző, díszlettervező, fénytechnikus 1999-ben alapította meg a TeatroPersona társulatát, amellyel saját előadásait kezdte színpadra vinni Olaszországban, majd idővel Európa-szerte és azon is túl, így Ázsiában, Dél-Amerikában, Oroszországban, az Egyesült Királyságban. Jelen összeállításból képet kapunk Serra rendhagyó pályafutásáról, sokoldalú szakmai felkészültségéről. Megismerhetjük a Macbettu létrejöttét inspiráló élményeit, mely 2017-ben Olaszországban az év legjobb előadása lett, és a 2022-ben rendezett MITEM-en a magyar közönség előtt is nagy sikerrel mutatkozott be. Serra megosztja gondolatait a szardíniai karneváli hagyományokról, a gregorián dallamokról, Simone Weil naplójáról, a dráma szöveg mögötti képi világáról, és mindenek előtt a felmenőitől örökölt szárd nyelvről, amelyen Shakespeare Machbetje úgy szólal meg ebben a rendezésben, mint az európai színház legősibb rétegeiből táplálkozó misztériumjáték. Nagy érdeklődéssel várjuk hát a 2023-as Színházi Olimpia keretében megvalósuló MITEM-en újabb Shakespeare-rendezését, A vihart, mely ugyancsak különleges élménynek ígérkezik.
-
Theodórosz Terzopulosz, Suzuki Tadashi, Alessandro Serra, Peeping Tom, Andrei Şerban – nagyágyúk az olimpián. Az utcazenész – új Hobo-premier. Emlékezés Csortos Gyulára. S hogy kik dolgoznak a kulisszák mögött? Zalán Tibor novellájából ez is kiderül. Olvasnivalók a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.
-
Mi a színház? Mi az élet? Erre a határvonalra állítja, illetve ezen csúsztatja-lépteti ide-oda Vasziljev a színészt, aki aztán lába nyomával kijelöli, illetve eltapossa e vonalat. Mindez persze csak utólagos elmélkedés, a színpadon mindig konkrét helyzet van. A színész nem elméletet játszik, hanem egyszerűen létezik egy helyzetben. A színházi előadások nagy részében ez a létezés csak imitálás, ő úgy csinál, mintha, és mi, nézők is úgy csinálunk, mintha… sőt ezt várjuk el. A nagybácsi álmában más történik.
-
A Csíksomlyói passiót 2018. augusztus 18-án a csíksomlyói hegynyeregben mutatta be a Nemzeti Színház. A produkciónak ezt a szabadtérre átalakított, helyi néptáncegyüttesekkel, énekkarokkal kibővített verzióját huszonötezer néző látta.
-
Tybaldot alakította a Nemzeti 1983-as Rómeó és Júliájában, a most készülő produkcióban Montague szerepében lép majd fel. Arra kértük, idézze fel a Nemzeti legendás egykori főrendezőjének, Sík Ferencnek a rendezését és alakját.
