Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800

Keresés A liberalizmus diszkrét bája kulcsszóra

Találatok a hírek között
  • Hogyan készült a János vitéz?

     A Színház- és Filmművészeti Egyetem filmes hallgatói egészen a bemutatóig kísérték figyelemmel a próbafolyamatot. Kameráikkal megfordultak a próbatermekben, a színpadon, a vidéki fiatalok szállásán, forgattak munka és lazítás közben egyaránt. Öt kisfilmben foglalták össze mindazt, amit fontosnak gondoltak. Nézze meg, hogyan készült a János vitéz! A próbafolyamat a fiatalok szemével...
  • Trianontól a Tündérkertig

    „Bováryné én vagyok” – szoktunk hivatkozni Flaubert-re, ha azt bizonygatjuk, hogy az írók leginkább önmagukat, a saját történetüket fogalmazzák újra. A színészek viszont a mások által megfogalmazott szövegeket mondják, mások szerepét játsszák. Kivétel Szarvas József, aki az önéletrajzi könyvéből készült Pustol a hó után ismét olyan lehetőséget kapott a Nemzeti Színházban, hogy önmagát adhatja. A Tizenhárom almafa Táncos Csuda Mózsijaként lép először színpadra, majd ezt a szerepet elengedve a viszáki Tündérkert megálmodójaként szólalhat meg, mivel napjainkig – sőt, tovább – ér a „trianoni utójáték”.
  • Hűségesen hordta a papírnyalábokat

    Hogy kisebb vagy nagyobb szerepet kapott-e a színész, manapság csak akkor tudja meg, ha végigolvassa a darabot. A színjátszás hőskorában (egészen az 1960-as évekig) azonban rögtön szembesült vele, mert nem a színjáték teljes szövegét kapták meg a szereplők, hanem csak annyit, amennyit meg kellett tanulniuk.
  • „A sötétség lett a mi világosságunk, ezért a mi dolgunk a sötétséggel foglalkozni”

    A sötétség lett a mi világosságunk, ezért a mi dolgunk a sötétséggel foglalkozni”, mondta Terzopulosz a próbák kezdetén. Ebben a szellemiségben húztuk az elmúlt hónapokban Kurázsi szekerét nem csak a világot romjaiba döntő, a pozitív értékeit önmaga és környezete ellen fordító emberi lélek útjain, hanem bejártunk egy színháztörténeti utat is...
  • „Az a fő, hogy ne féljen a legény!”

    A Nemzeti Színház a 2023/24‑es évadot a „Királyok Évada” szlogennel hirdette meg. A Szcenárium szerkesztőiben tavaly előtt ősszel merült fel az a gondolat, hogy e bemutatókhoz kapcsolódóan az Írószövetség és a Nemzeti Színház tagjai nyilvános kerekasztal‑beszélgetéseken vitassák meg a felmerülő szakmai kérdéseket.
  • Fókuszban: a kortárs színház forrásvidékei

    Hogyan rendezzünk görög tragédiát? – elismert kutatók és fiatal rendezők mutatkoztak be az SZFE nemzetközi konferenciáján. Létezik-e még misztériumjáték? – tudományos tanácskozás zajlott a KRE, a PPKE és az SZFE szervezésében. A szakrális színház eredetéről is eszmét cseréltek az OSZMI bábkonferenciáján. Fel lehet-e kelteni a mai kiskamaszok érdeklődését Gárdonyi remekműve, az Egri csillagok iránt? A regény Vidnyánszky Attila rendezte grandiózus színpadi verziójának  szentelt  kerekasztal  már a Tokaji Írótábor jövő évi programjának témáját, az irodalmi művek színpadi adaptációjának kérdéskörét is érintette.
  • Szakmai díjak a MASZK gálaestjén

    A színházi világnap alkalmából idén is odaítélték a Gobbi Hilda-életműdíjat, a Soós Imre- és a Vámos László-díjat, valamint a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának elismerését, a Hevesi Sándor-díjat. Döntött a kuratórium a Kállai Ferenc-életműdíjról és a Szabadtéri Színpadok Szövetsége az Amfiteátrum-díj idei nyerteséről is. Színházunk főigazgatója Vidnyánszky Attila Hevesi Sándor, Nagy-Kálózy Eszter, a Nemzeti Színház művésze, Amfiteátrum-díjat kapott.    
  • Boldogságtól a Tragédiáig

    Mire jó egy fesztivál? – elmondja Marton László és Vidnyánszky Attila. Megnézik, megírják, ajánlják – kulturális újságírók a MITEM-ről. Mit kérdezne egy kávéházi szegleten József Attilától? – Hobo-portré. Nézőpontok a 6-os című előadásról (drMáriás, Száraz Miklós György). Tragédia és pedagógia – tanárok Madách és műve hasznáról. Szív Ernő novellája – és sok egyéb olvasható még a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.
  • Tisztelet a tehetségnek

    Mi a színház? Mi az élet? Erre a határvonalra állítja, illetve ezen csúsztatja-lépteti ide-oda Vasziljev a színészt, aki aztán lába nyomával kijelöli, illetve eltapossa e vonalat. Mindez persze csak utólagos elmélkedés, a színpadon mindig konkrét helyzet van. A színész nem elméletet játszik, hanem egyszerűen létezik egy helyzetben. A színházi előadások nagy részében ez a létezés csak imitálás, ő úgy csinál, mintha, és mi, nézők is úgy csinálunk, mintha… sőt ezt várjuk el. A nagybácsi álmában más történik.
  • Boldogságbuborékok - a Polunyin-univerzum

    Pénteken a Nemzeti hajóorrában kedélyes zászlófelvonással színházunkban is hivatalosan elindult a MITEM.  Miután Szlava Polunyin és Vidnyánszky Attila felvonta a MITEM zászlaját, az érdeklődők gyűrűjében kezdetét vette a hatodik alkalommal megrendezett fesztivál első nemzetis programja. Nem bohóctréfa: szereposztás pénzfeldobással. Jónás Ágnes írása.
  • Üzenet Bergamoból - A változásnak belülről kell jönnie

    Az áprilisi MITEM-en - a mostanra sajnos a koronavírus epicentrumaként elhíresült - Bergamóból ismét fogadtuk volna a Teatro Tascabile társulatát, akik az indiai Kalatharangini Kathákali Iskolával koprodukcióban egy egész éjszakás Mahábhárata előadást mutattak volna be. A MITEM A FELHŐBEN sorozat mai részében a társulat jelenlegi vezetőjével, színésznőjével Tiziana Barbieroval beszélget Pintér Géza, és láthatnak két filmet is a társulatról illetve munkájukról.
  • Nemzetis előadásokkal folytatódik a MITEM

    Egy manapság olyan divatos kreatívírás-óra feladata is lehetne a következő: írjon egy ötperces monológot a férfiakról. Hogyan kezdené?