Keresés A liberalizmus diszkrét bája kulcsszóra

Találatok a hírek között

• Trianontól a Tündérkertig

  „Bováryné én vagyok” – szoktunk hivatkozni Flaubert-re, ha azt bizonygatjuk, hogy az írók leginkább önmagukat, a saját történetüket fogalmazzák újra. A színészek viszont a mások által megfogalmazott szövegeket mondják, mások szerepét játsszák. Kivétel Szarvas József, aki az önéletrajzi könyvéből készült Pustol a hó után ismét olyan lehetőséget kapott a Nemzeti Színházban, hogy önmagát adhatja. A Tizenhárom almafa Táncos Csuda Mózsijaként lép először színpadra, majd ezt a szerepet elengedve a viszáki Tündérkert megálmodójaként szólalhat meg, mivel napjainkig – sőt, tovább – ér a „trianoni utójáték”.

• Hűségesen hordta a papírnyalábokat

  Hogy kisebb vagy nagyobb szerepet kapott-e a színész, manapság csak akkor tudja meg, ha végigolvassa a darabot. A színjátszás hőskorában (egészen az 1960-as évekig) azonban rögtön szembesült vele, mert nem a színjáték teljes szövegét kapták meg a szereplők, hanem csak annyit, amennyit meg kellett tanulniuk.

• „A sötétség lett a mi világosságunk, ezért a mi dolgunk a sötétséggel foglalkozni”

  A sötétség lett a mi világosságunk, ezért a mi dolgunk a sötétséggel foglalkozni”, mondta Terzopulosz a próbák kezdetén. Ebben a szellemiségben húztuk az elmúlt hónapokban Kurázsi szekerét nem csak a világot romjaiba döntő, a pozitív értékeit önmaga és környezete ellen fordító emberi lélek útjain, hanem bejártunk egy színháztörténeti utat is...

• Szakmai díjak a MASZK gálaestjén

  A színházi világnap alkalmából idén is odaítélték a Gobbi Hilda-életműdíjat, a Soós Imre- és a Vámos László-díjat, valamint a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának elismerését, a Hevesi Sándor-díjat. Döntött a kuratórium a Kállai Ferenc-életműdíjról és a Szabadtéri Színpadok Szövetsége az Amfiteátrum-díj idei nyerteséről is. Színházunk főigazgatója Vidnyánszky Attila Hevesi Sándor, Nagy-Kálózy Eszter, a Nemzeti Színház művésze, Amfiteátrum-díjat kapott.    

• Boldogságtól a Tragédiáig

  Mire jó egy fesztivál? – elmondja Marton László és Vidnyánszky Attila. Megnézik, megírják, ajánlják – kulturális újságírók a MITEM-ről. Mit kérdezne egy kávéházi szegleten József Attilától? – Hobo-portré. Nézőpontok a 6-os című előadásról (drMáriás, Száraz Miklós György). Tragédia és pedagógia – tanárok Madách és műve hasznáról. Szív Ernő novellája – és sok egyéb olvasható még a Nemzeti Magazin legfrissebb számában.

• Tisztelet a tehetségnek

  Mi a színház? Mi az élet? Erre a határvonalra állítja, illetve ezen csúsztatja-lépteti ide-oda Vasziljev a színészt, aki aztán lába nyomával kijelöli, illetve eltapossa e vonalat. Mindez persze csak utólagos elmélkedés, a színpadon mindig konkrét helyzet van. A színész nem elméletet játszik, hanem egyszerűen létezik egy helyzetben. A színházi előadások nagy részében ez a létezés csak imitálás, ő úgy csinál, mintha, és mi, nézők is úgy csinálunk, mintha… sőt ezt várjuk el. A nagybácsi álmában más történik.

• Boldogságbuborékok - a Polunyin-univerzum

  Pénteken a Nemzeti hajóorrában kedélyes zászlófelvonással színházunkban is hivatalosan elindult a MITEM.  Miután Szlava Polunyin és Vidnyánszky Attila felvonta a MITEM zászlaját, az érdeklődők gyűrűjében kezdetét vette a hatodik alkalommal megrendezett fesztivál első nemzetis programja. Nem bohóctréfa: szereposztás pénzfeldobással. Jónás Ágnes írása.

• Üzenet Bergamoból - A változásnak belülről kell jönnie

  Az áprilisi MITEM-en - a mostanra sajnos a koronavírus epicentrumaként elhíresült - Bergamóból ismét fogadtuk volna a Teatro Tascabile társulatát, akik az indiai Kalatharangini Kathákali Iskolával koprodukcióban egy egész éjszakás Mahábhárata előadást mutattak volna be. A MITEM A FELHŐBEN sorozat mai részében a társulat jelenlegi vezetőjével, színésznőjével Tiziana Barbieroval beszélget Pintér Géza, és láthatnak két filmet is a társulatról illetve munkájukról.

• Nemzetis előadásokkal folytatódik a MITEM

  Egy manapság olyan divatos kreatívírás-óra feladata is lehetne a következő: írjon egy ötperces monológot a férfiakról. Hogyan kezdené?

• „Ezért csináljuk az egészet: a közönségért”

  Csomós Mari közismerten nem szeret interjút adni. Ennek egyik legfőbb oka, hogy elmesélve és leírva elvész az előzmény, a hangulat, az ízek, az illatok, a napsütés, ami nélkül kiüresedhet, sutává válhat az egész történet. Csak a legnagyobb írók képesek visszaadni szövegben azt a teljességet, ami számára alapvetően fontos – és aminek megmutatására a március 27-én a Nemzet Színészévé választott művész minden szerepében törekszik.

• Purcărete Meggyeskertje, beavatott nézők - folytatódott a MITEM-közönségtalálkozók sora

  „Önök a legjobb közönség!” – hízeleg a nézőinek sok fellépő amolyan posztmodern könnyelműséggel. Aki azonban tegnap este végig ülte a Meggyeskert közönségtalálkozóját, aligha gondolhatott másra: ilyen avatott résztvevőkhöz tényleg ritkán van szerencséjük az alkotóknak. Mint kiderült, sokan láttak már Purcărete-rendezést (az Ahogy tetsziket vagy a Faustot), de még többen bizonyultak Csehov-szakértőnek. Túlzás nélkül állítható: a vasárnapi közönségtalálkozón történelmi távlatok nyíltak a Csehov-rajongók számára. Időutazás három pontban. Egy ráadással.

• „Van még remény a valódi globális kommunikációra”

  1976-ban Tadashi Suzuki és a Waseda Shogekijo színházi társulat (mostani nevén a Togai Suzuki Társulat, a SCOT) Tokióból a Toyama prefektúrában lévő Togába (a Nanto városához tartozó Toga faluba) költözött. Több mint negyven év telt el azóta. Eredetileg az eldugott hegyi faluban fennmaradt, hagyományos gassho-zukuri (szó szerinti fordításban „imára kulcsolt kéz”) stílusú, nyeregtetős, zsúpfedeles vidéki házak inspirálták Suzukit és társulatát arra, hogy Toga Sanbo néven színjátszó teret alakítsanak ki ezekben az épületekben, és ez mostanra nemzetközi előadóművészeti központtá nőtte ki magát.